Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 5. szám - Sass István: Tarlózás
141 T a r 1 ó z á s. XII. (A tanítói javadalmak újra becslése.) Nt. Mohácsy L. lelkész úr, egy igen sok jóakarattal megirt czik- ket tett közzé az Éváiig. Népiskola múlt havi számában. — Már maga a tény. hogy a lelkészi kar egy tagja fáradságot nem tekintve, szót emel az egyh. kér. tanítói kar fizetésének rendezése ügyében, a legnagyobb hála és elismerésre késztet bennünket; de mégis, nem csak mivel maga is hasznosnak gondolja, • ha a kérdés felett egészséges eszmecsere indul meg, hanem mivel a kérdésnek alapjában való tisztázása, és a magunk érdeke is kötelességünkké teszi a helyzetnek minden oldalról való teljes megvilágosíiását, legyen szabad soraira néhány észrevételt tennem. Szerintem az egész czikk alapgondolatát az képezi, hogy a tanítói fizetések is azon módon legyenek felbecsülve, a mint voltak a lelkészi fizetések a kongrua-segély megállapításakor. — Kénytelenek vagyunk beismerni, hogy ez volna a helyes és egyedül méltányos eljárás. Elvégre a mi igazság akkor, a midőn a lelkészi kar érdekéről van szó, kell hogy igazság legyen akkor is, a midőn a tanítók anyagi helyzetén akarunk javítani. Csak hogy egy óriási nagy baj van, az t. i. hogy más a helyzet a lelkészi karnál, és más nálunk tanítóknál. — Ott az egyedüli czél az : minél nagyobb kongrua segélyt kieszközölni, erre az egyedüli /mód, hogy a zsinati törvényekben biztosított 1600 kor. fizetést lebecsülni úgy, hogy már az 1200 koronát is csak államsegélylyel érje el; azonban, azon lelkészek a kik olyan fizetést élveznek, hogy segélyt nem kaphatnak, társaik fizetésének ezen alacsony becslése jolytán semmi kárt nem szenvednek. Okét az egész kongrua ügyben történt fizetés felbecslés nem érinti. Ha ugyanezen helyzet állna fenn nálunk is. úgy hála éneket zengenénk Nt. Mohácsy L. lelkész úr czikkének, de sajnos a mi helyzetünk egészen más. — Nálunk fizetés és nyugdíj úgy egybe van forrva, hogy azt elválasztani nem lehet. Tökéletesen igaz, hogy a midőn az 1893. XXVI. t.-cz. alapján 800 koronára kiegészítteti a tanítói fizetést, akkor az illető tanítónak nyugdíj igényét is emeli, de — és ez a baj — ugyanazon becslés alapján lehúzza azon tanítók fizetését, és ennek folytán nvugdij igényt is, a kik kiegészítésre igényt nem tarthatnak, s igy a nélkül, hogy fizetésűk javítva lenne, nyugdíjigényük bői százakat vesztenek. — Ez a különbség a mi helyzetünk és a lelkészi kar helyzete között. — Ott aki nem kap államsegélyt, arra nézve mind egy bármily alacsonyan lesz is becsülve kartársa fizetése, az ö helyzetére az semmi befolyással nincs. — Minálunk, akik államsegélyre igényt nem tarthatnak, a javasolt becslés alapján érzékenyen meg lesznek károsítva nyugdíj igényük megállapításánál. - Most is általános
