Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 4. szám - Tárcza
121 tanító tanítja az éneklést egész esztendőn át mindennap, tehát ez neki mindennapi kenyere. — Én legalább úgy képzelem a dolgot, hogy felekezeti iskolában naponként énekléssel és imádsággal kezdődik a tanítás. — Vagy talán nem ? . . . Mi köze a lelkésznek a temetéskori énekléshez ? Sok helyütt, kivált a filiákban, a temetések nagy részénél a tanítók maguk végzik az egyházi szertartást. A lelkész se tudója se hallója annak, hogy ott mit miképpen énekelnek. — De ha jelen van is a lelkész, — én azt hiszem, hogy a legritkább esetben jelöli ki az alkalmas éneket, hanem hagyja a tanítóra, — énekeljék azt, a mi jobban megy. Közbe legyen mondva : én abban a divatos dalárdázásban, az egyházi éneklésnek nem fejlődését, hanem elsatnyulását látom. Nekünk minden egyházi cselekményünk az egész közönségnek van szánva. — Az egyházi beszéd mindenkinek szól ; énekben, imában vegyen részt mindenki. Hiszen azért törekesznek újabban némelyek arra, hogy behozzák nálunk is a misét! Csakhogy minél több része legyen a közönségnek a szertartásban. Ne legyen minálunk a hivő néma bámuló statiszta ; hanem mindenben résztvevő élő tag. — Ha nem énekel elég szépen a közönség, — tanítsuk meg reá. Azért van az iskola és az iskolában a folytonos énektanítás ! Annyira talán mégis lehetne vinnünk, hogy népünk két hangon tudjon énekelni ; mint a hogy tudnak más népek . . , De miköze a lelkésznek a templombeli énekléshez? Talán kijelöli a predikáczióhoz alkalmás énekeket ! — Talán! —Megteheti, a jubileum után. Már t. i. 25—30 éves papi jubileuma után, a mikorra némi jártasságot szerzett az énekeskönyvben, meg az egyházi melódiákban. — Talán ! — Ha kijelölte az énekeket, úgy ahogy, akkor aztán beveszi magát a sekrestyébe és elmélkedik arról, amit a szószékről mondandó lészen. Legfeljebb arra ügyel, hogy mikor következik az ének utolsó verse. De még erre se szükség vigyáznia. Hiszen az utolsó vers előtt elkezd az orgona visítani ! S ha még ezt sem venné figyelembe, jön az egyházfi és kitárja előtti a szószékre vezető lépcső ajtaját : Tessék felemelkedni I . . . Ellenben a tanítónak kell elvégeznie az egész éneklést eleitől végig a közönséggel együtt, jól vagy rosszúl. . . Világos tehát, hogy az egyházi éneklés kiválóképpen a tanítók dolga, őket illeti legközelebbről, sokkal inkább mint a lelkészeket, ök foglalkoznak vala, napról-napra, hivataluknál fogva. Tehát legjobban kell hozzá érteniök is. Nemcsak azért pedig, mert foglalkoznak vele, hanem készültségöknél fogva is. Mit értsen a leikés a muzsikához? Hol vegye? —Tanulta? Hol? A gymnasiumban ? — szó sincs róla! A theologián ? — Hát hiszen látom, hogy most van a fakultásokon énektanító is, s ennek folytán az ének tanulás úgy hiszem, kötelezett tantárgy. De nem volt ám meg ez az intézmény a most működő papok nagy résznek theologus korában ! Hogy a mostaniak mennyire viszik, azt megitélni nincs módom-
