Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 1. szám - Gyurátz Ferencz: A dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület gyülekezeteinek és tanintézeteinek!

5

Érezzük az idők súlyát. De azért a gondok között nem ejtjük el csüggedten a szebb jövő reményét. Nincs okunk erőh;igyottan visszalépi! az akadályok elöl, melyek az egyház szent ügyéért folyó munka mezején várnak. Megnyugtat a hit, hogy egyházunk hajójában ott van Krisztus. A hullámok ostromában hivő szívvel esdekelíink ő hozzá: „Uram segíts!« és ö ina is hangoztatja biztató szavát: »Mit féltek, kicsinyhitüek?« (Mát. 8. r., 25—26. v.)

Az igazság halhatatlan, azt emberi erő végkép el nem fojtja, az idő vas foga meg nem őrli. a jövő az övé. Mi Jézust, az ö szent tanát

V

hirdetjük és ö »az út, az igazság és az élet«. 0 a mi egyházunknak romolhatlan alapja.

Az evangeliom egykor a megdőlt pogány világ* romjain új hit és erkölcsi világrendet alkotott. Ugyanezen evangeliom, mikor mint elveszett drachmát, a reformáczió ismét napfényre hozta: adott életet a prot. egyházaknak, terjeszti ezek által a felvilágosodást, tanít Istennek lélekben és igazságban imádására.

Erejét az evangélium nem veszti el soha. Jézus maga mondja: »Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak«. (Máté 24. r., 35. v.) Ez a tudat lelkesítsen a szent igék hirdetésére alkalmatos és alkalmatlan időben. Ezekkel hozzuk mozgásba Bethesda tavát: a hitet, s ez visszaadja a bágyadónak ez erőt, a csüggedőnek a bizalmat és a szent ügyért küzdőnek diadalt Ígér.

Lobogjon mindenek előtt az ige hirdetőiben, mint »az Isten titkainak sáfáraiban« a hit lángja. Ez avassa őket a Krisztus jó vitézeivé, kik önfeláldozásra kész hűséggel munkálkodva az Űr által reájuk bízottakban, ezt vallják az apostollal : »Én semmivel sem gondolok, az én életem is nékem nem drága, csak hogy elvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melyet a Krisztustól vettem«. (Ap. cs. 20. r., 24. v.)

Éleszszük népünkben az igaz buzgóságot. Őrködjünk, hogy az evan- geliomi egy házias szellemben folyton gyarapodjék s tanúsítsuk az Írás amaz intésének követését: »Viseljetek gondot magatokról és az egész nyájról, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett az Isten anyaszent- egyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett«. (Ap. cs. 20. r., 28. v.) Tegyünk meg mindent, hogy a nép érezve a vallásban nyert szent örökség áldó hatását, tapasztalva az egyháznak, mint hü anyának gondozó szereidét, ennek a hála által is indítva odaadó rendífhetlen hive maradjon és intését holtig szeme előtt tartva törekedjék betölteni tisztének minden igazságát.