Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 1. szám - Gyurátz Ferencz: A dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület gyülekezeteinek és tanintézeteinek!
6 Munkáljanak közre egyesült buzgalommal lelkészek, tanárok, tanítók, felügyelők, bogy az iskola ezután is ne csak oktató intézet legyen, hanem mint hü anya, mély vallásosságot, erkölcsi nemes érzelmeket is oltogasson a növendékek keblébe s így jó irányt adva lelki életünknek: bennük az egyháznak élő oszlopokat, a társadalomnak jellemes, munkás tagokat, a hazának lelkes honpolgárokat nevelhessen. Egyházunk az evangeliom eszméinek az életben megvalósításán fáradozva, híveinek éledő buzgósága által támogatva ezen apostoli reménynyel gondolhat a jövőre: »Az a diadalom, mely e világot meggyőzte: a mi hitünk«. (I. Ján. 5. r., 4. v.) . * * * Ez év még úgy nemzeti, mint vallási tekintetben nagy jelentőségű eseményre: a keresztyénségnek 900 év előtt a magyar nép által elfogadására emlékeztet. Erre annál is mélyebb hálaérzettel gondolhatunk, mert a kér. vallás hatása alatt tért nemzetünk a harczkeresésből a békés munkához, s lett >a porba omlott Európa homlokán tomboló« viharból a nyugati kér. műveltség védpaizsává a keletről özönlő néprajok támadásai ellen. Amit fegyverrel szerzett, a keresztyén hit ujjászülö, nemesbítö erejével tartotta meg honát s teljesítette ennek ölén a gondviseléstől kimért hivatását. Kér. tisztünk int, hogy ünnepet szenteljünk mi is a magunk körében Istennnek az áldásért, melyet a kersztyénség hozott s az evangeliom hirdetése által ma is áraszt az életre. A templomi istenitisztelet a keresztyénség felvételéről, a kér. hitnek éltető, a nemzeti erőt emelő hatásáról megemlékezés mellett az egyházi beszédben s imában [adjon kifezést buzgó hálánknak az egek Ura iránt, ki a szent vallásban biztató vezércsillagot mutatott elődeinknek. * * * Midőn egy esztendőt, s egy századot temetünk: felállítjuk ezek sírja fölé, az >eben haezert«: hitünket és ezzel hangoztatjuk: áldott az Űr, ki eddig segített, övé a hatalom, övé legyen a dicsőség ! A Mindenható maradjon ezután is a mi reményünknek kősziklája, mitől sem magasság, sem mélység, sem jelenvalók, sem jövendők el nem szakíthatnak minket.
