Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 3. szám - Tarlózás. VI.
76 czével, annak lehet fogalma az örömről, melyet érzek most, midőn feltaláltam a mi kedves neveltünket. Úgy vagyok vele, mint az édes apa, a ki ezernyi gonddal, nehéz napok, sok átvirrasztott éjszaka után felneveli gyermekét s a midőn saját szárnyára akarja bocsátani, elveszik tőle. Mi is mennyi gond, mennyi küzdés, mennyi fáradság között neveltük fel kedvenczünket, s midőn mind a 17-en büszke apai örömmel kisértük az egyh. megyei gyűlésre, hogy bemutassuk, ott bizony nagy csalódás várt ránk. — Már maga a fogadtatás is hideg volt, hát még azután ! — A lelki atyák egy része megrémült tőle. Leakartak szedni róla minden ékességet, letagadták minden jó tulajdonságát, úgy annyira, hogy utóbb az ott levő gyülekezeti képviselők azt hivén, hogy ha már a lelki atyák ennyire rossznak mondják ezt az „izét*, úgy az bizonyára nem lehet más, mint valami gonosz pogány, aki a Krisztus anyaszentegyházát meg akarja rontani, s ebben a hitben bizony alaposan leszavaztak bennünket. Nem volt más mód, mint újra munkához fogni. — A megtépett öltözetet kijavítottuk, és vittük az egyh. kér. gyűlés elé. — Itt már nem okozott semmi rémületet, de azért itt sem hittek neki, hanem oda adták a népiskolai bizottságnak, hogy vizsgálja meg, tapasztalja ki, hogy nincs-e valami gonosz tulajdonsága, nincsen-e benne valami rossz hajlandóság, amit első látásra nem lehet felismerni. Tehát válni kellett. — Igaz, sok szép biztatást kaptam azoktól a kikre bízatott — s ez volt az egyedüli vigasztaló, a mit kartársaimnak haza hozhattam, de hát megnyugodni, még a biztatások daczára sem tudunk. Mi természetesebb ily előzmények után, mint hogy ami egyleti életünkben maradt minden úgy, amint volt, azaz dolgozunk tovább, olyan torma alkotmányossággal, mint a milyen lesz majd Ausztriában, ha életbe lép a 14. §. — És daczára annak, hogy ebben, a nem egészen törvényes állapotban egyikünk sem leli örömét — mert sokkal jobban szerettük volna, ha új alapszabályaink nyernek megerősítést s azok alapján szervezkedhetünk — de mégis van munkakedv, s van amit igen sok helyen oly nehezen kénytelenek nélkülözni: tanítói közszellem; — s mindezek folytán munkálkodásunknak — habár mindenben nem sikerült is teljesen czélt érni — van némi-némi sikere is. Mint egyleti jegyzőnk gyűlési tudósításából is kitűnik, mi a N. t. lelkészi karral oly megállapodásra jutottunk, a mely amig kiállja a legszigorúbb kritikát az egyháziak részéről, más felől meg biztosítja a tanítóegyletek vezetésének teljes önállóságát. — Az egyh. kér. lelkészi- értekezlet által javasolt mód, nálunk már egész terjedelmében keresztül van víve. — Bándy kartárs javaslata szerint a lelkészi karral együttesen járulunk az úr asztalához, azután egyidőben van külön a lelkészi és külön a tanítói értekezlet, s végül a közös gyűlés a lelkészi karral.
