Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 3. szám - Vas-por
77 Ezen közös gyűlésnek elnöke a lelkészt kar részéröl az esperes, a tanítói kar részéről az egyleti elnök. — A többi még függő kérdések a jövő tavaszi értekezleten nyernek végleges megoldást. Ennél jobb, s a mi egyházi viszonyaink között szabadelvűbb meg oldás nem is képzelhető és nem is lehetséges. — Én meg vagyok győződve, hogy ennek az egyházi életre kiható kívánt sikere elmaradni nem fog. Ebben a reményben dolgozunk tovább, és várjuk alapszabályaink megerősítését. Súrd. Sass István. Y a s - p o r. Fiaim, csak énekeljetek ! SzÓlÓe Énekeljetek az Úrnak — 98 Zeolt. — Hát bizony, csak énekeljetek, és tanítsátok az ifjú nemzedéket énekelni, mint a madár a fiait. Lám azt mondják a hozzáértők, hogy a reformatio terjedését nagyon elősegítette az, hogy a protestánsok a nép nyelvén zöngedezték az Isten dicséretét. Hát most, mikor egyházunkat védenünk kell a támadások ellen, nem szolgálhatna-e erősségünkre a mi énekünk ? Dehogy nem ! Csak tanítsuk meg és szoktassuk rá az ifjúságot, hogy tudjon énekelni, és kedve legyen hozzá! Énekeljen az Úrnak. Ne csak a templomban, hanem „a hol ketten-hárman együtt vannak“. Énekeljen, ha egyedül van is; — tehát szólóban, — egyesben is. Nincs ennél hathatósabb módja a vallásosság ébren tartásának ! Az én gyerek koromban, tél idején felvertek álmaimból hajnal harangszókor. Egy darab gyertyával küldtek iskolába. Ott énekeltük virradtig : „Embereknek serege“ meg a többi énekeket. A mestram nem volt ott benn; a teheneit etette, meg fát vágott. Csak kívülről hallgatta, hogy megy-e a nóta. Csak akkor lépett be és verte el rajtunk a taktust, ha azt hallotta, hogy nótázás helyeit roszalkodunk. — Hanem a nagyobb gyermekek előmondták, az az diktálták soronkint az éneket, a többi meg utána, míg mindenik meg nem tanulta. — Ebből az iskolából kerültek ki aztán azok a jó énekes paraszt búzgó hívek, a kik helyt tudtak állani a mester úr helyett isteni tiszteletek, temetések alkalmával; a kik tudták az énekes könyv minden nótáját, sőt olyan asszonyról is tudok, a ki vak létére vele énekelt a hívekkel minden éneket, mihelyt annak első hangjait meghallotta. Később ifjúságom idején, sok iskolában, sok vizsgán megfordultam. Akkor meg az volt a divat, hogy kész bukfencz hányó tornazást müveitek az énekkel. A tanító egy intésére a szó közepén, a legerősebb fortéból átcsap az ének a legvékonyabb pianóba; — egy intésre
