Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 3. szám - Hoffmann Ferencz: A helyes nőemanczipáczió

71

válni. Magam is azok közé tartozom, a kik belátják a nők mozgal mának fontosságát, jogosultságát, — hogy milyen értelemben azt kívánom épen kifejteni.

Sokan s az én igénytelen személyemnél sokkalta magasabban álló, neves emberek foglalkoztak már évtizedek óta e themával, de engedje meg t. Szerkesztőség, hogy én is hozzá szóljak s a becses lap olvasói figyelmét néhány pillanatra igénybe vehessem.

Minden ténynek, úgy a teremtés koronájának, az embernek is megvan a maga rendeltetése, hivatása.

Az embernek hivatása istenfélelemben élve, e. világ minden teremtményei fölött hatalmat gyakorolva, magát mindinkább tökéletesíteni, Az ember, a férfi, mellé a jó Isten a nőt segítőtársúl rendelé.

A nő viszonya a férfihoz az évszázadok, évezredek során rendkívül sokféleképen alakúit; hol alárendelt, hol mellérendelt volt az. Volt idő, s ma is sok helyen úgy van az, a mikor a nő a férfi rabszolgájává sülyedt, illetve a férfiak tették s teszik őket azzá. így van ez ma is sok pogány, avagy vad népnél. A férfiú ott nem tekinti a nőt különbnek holmi árúczikknél, játéktárgynál. Nem is törődik a nő eme zsarnok ura azzal, hogy milyen is az ő rabszolgájának a sorsa» nem azzal, hogy milyen annak a lelkülete, gondolkodás módja, elég ő neki az, ha kedvencze külsőleg fest testi szépségével, ha őt, a nagyurat szórakoztatja. E kellemes külső alatt természetesen nem látja a belsőt, a lelket. Nézzük meg mi !

Az alárendeltség érzése nem a legkellemesebb. Csöppet sem lehet felemelő ama tudat, hogy a kiben szintén meg van az isteni szikra, az ész, teljesen ki legyen téve egy zsarnok szeszélyeinek. A zsarnokok sohasem voltak kedvelt egyének, mi módon kedvelné tehát a rabszolganő urát? Utálja, megveti szivében s csak a félelem, a függés érzése csal mosolyt ajkára, ha ura elé járul.

íme az első káros következménye az alárendelt viszonynak. Követ- neznék ezután egész sora az emberi lélek hibáinak, a rosszakarat, az irigység, a gyűlölet, az álnokság, a bosszúállás gondolata stb. a melyek a nőt (a férfit is) kiforgatják eredeti lényéből.

Ez alárendelt viszony tehát nem felel meg a nő hivatásának, nincs e viszonyban a nőnek semmi nemes életczélja, az ő működésének köre ez esetben, — a posvány.

Állítsuk most ezzel szembe a másik végletet, mint újabban szokták nevezni: a harmadik nemet.

E nem tagjai nem mint alárendelt rabszolgák kerülnek szemeink elé, hanem mint önálló, független lények, kik önmaguk urai, kik nem szorulnak kenyérkereső két erős karra, lévén ők maguk a kenyérkeresők. Lám itt jön egy emanczipált nő felénk, külseje sem olyan már, mint a régi, egyszerű nőé, ruházata sem. Kérdezzük csak meg ki és mi ő, csakhamar megkapjuk reá a feleletet: e nő túdor, hivatala: az ügyvédség. — No hiszen megnyerte pőrét, ki őt választja ki ügyes