Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 3. szám - Hoffmann Ferencz: A helyes nőemanczipáczió
72 bajos dolgai megvédésére! Nem kételkedünk ugyan abban, hogy minden képzettsége megvan, hogy jó beszélőkéje van s"hogy a pórt meg is nyeri, de hát kérem még is csak nem nőnek való az a hercze-hurcza, perlekedés, alkudozás a felekkel! Egy másik nő lakásán talán ilyen felirású táblácskát találunk majdan : N. N. orvosnő. Igaz, egy beteget igazán gondozni, türelemmel virrasztani mellette, erre csak a szerető nő képes. Minden nő képes-e azonban hivatásbeli orvos lenni? Ki bírja-e a nő ama sok zaklattatást, a mely még éjjel sem hagyja nyugodni az orvost? Tudan e egy nő elég határozottsággal, biztos kézzel végezni valamely súlyos operácziót ? Az orvosi pályát sem tartom oly pályának, a mely nő számára való volna. Ha hozzá az orvosnő egyúttal családanya is, úgy éppenséggel nem felelhetne meg hivatásbeli kötelezettségének. Épen így vagyunk azon tanítónőkkel, a kik egyúttal tanító- nék is, vagyis férjezettek; a kik tehát szintén kétfelé vannak igénybe véve. Két úrnak egyszerre szolgálni nagyon nehéz, majdnem lehetetlen. A tanítónő működésének köre az iskola négy fala között van, naponként legalább 4—5 óra hoszszat ott kell lennie, erre kötelezi őt állása, hivatalbeli lelkiismerete. Ámde, ha fentebbi esetet veszszük, ő egyúttal családanya is, a gyermeknevelés pedig, knlönösen mig gyermekei kicsinyek, teljesen igénybe veszi idejét. Gyermekei nevelését sem akarva másra bízni (ezt nem engedné meg anyai szive, sem jövedelme), az iskolai munkában sem akarván mulasztani — valamelyike e két fontos kötelességnek hátrányt kell, hogy szenvedjen. Hasznára válnék-e ez a társadalomnak, amaz a családi nevelésnek? Azért, szerény véleményem szerint az a nő, a ki a tanítói pályára óhajt lépni, vagy legyen tanítónő, vagy a mint jobbnak látja férjhez menni, legyen kész haladéktalanúl lemondani tanítói állásáról! Kár lenne azonban, ha egy nő sem volna hajlandó e szép pályára lépni, (a mitől ne tartsunk!) mert a nőnek sok oly jó tulajdonsága van, a melyek képessé teszik őt a nevelve oktatásra. Ám, ha a nő rá van arra szorúlva, vagy ha hajlandósága van valamely hivatal, vállalat betöltésére, van már manapság s megnyílt a nők számára egész sereg közpálya. Ott van, hogy ne említsem valamennyit, példának okáért; a könyvvezetői, üzletvezetői, pénztárosnöi állás. Vasútnál, postánál nagy számban vannak alkalmazva már a nők. Igen jó eszmének tartom a csak nem régiben Budapesten meg- índúlt ama mozgalmat, hogy keressék fel a magas kormányt, nyitná meg a nők számára az iparművészeti iskolát. Ez iskolában érvényesülne is mindenesetre a nőbe már a természettől belé oltott előszeretet a szép iránt, az ő finom ízlésük, könnyed stiljök. Innen kikerülve önállóan,
