Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 1. szám - Gyurátz Ferencz: A dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület gyülekezeteinek és tanintézeteinek!
királyt s a szeretett, bölcs uralkodó vezetése alatt, kiben a haza atyját tanulta ismerni, kezdte meg történetének új korszakát. A század utolsó tizedében ünnepelte népünk a honalapítás ezredévi jubileumát s ugyanekkor országos kiállításban mutatta be a bizonyítványt munkaképességéről, a művelődés útján kivívott eredményekről. Közös buzgóság emelte az örömünnepen a hálafohászt a Mindenhatóhoz, ki ezer évnek viszontagságai között szent kegyelme palástjával fedezve nemzetünket, elhozta a békésb idők révpartjára. Súlyos veszteség emlékével is zárjuk a múló századot. Nagyszivü királynénk: Erzsébet, kiben mióta helyet foglalt a trónon, nemzeti ügyeinknek mindenkor hű védangyalát láttuk, az 1898. év szeptember 10-én elhalt. Emlékét a hála Őrzi, áldja, mig egy magyar szív dobog. Hazánk történetének most hunyó százada is érthetően hirdeti, hogy a lelkesedés az igazságért nem czéltalan. A nehéz idők a nemzet életrevalóságának próbakövei. Hol ezek ép erkölcsöt, hitet és törhetlen hűséget találnak ahhoz, ami igaz, jó: ott a mult harczai, a jelen szenvedései a jövő nagyságának válnak szilárd alapjává. Mit mutat egyházunk története a XIX. századból? A megelőző század vége felé tért kezdett foglalni a vallásszabadság, A lélekszámban megfogyott, de erkölcsi erőben megingathatlan prot. égj házakon kifáradt a kétszáz éven át dúlt üldözés vihara. Egyházunk törvényen alapuló autonómia birtokában köszöntötte az új századot. Az egész földrészünket megrázkódtatott háborúk nyomán a népek életében Európaszerte beállott ellankadás s az erre támaszkodó reakczió azonban bizalmatlanságot szült a szabad eszmék iránt. Ennek folytán a lelki szabadságot védő prot. egyházakra ismét kedvezőtlen idő következett. A prot. „templomok, iskolák a nyomasztó viszonyok daczára nem fogytak, sőt szaporodtak. Egyházunk a múlttól szegénységet örökölt, de átvette egyszersmind örökségül a hegyeket mozgató erőt: a hitbuzgóságot, mely Isten dicsőségéért áldozásban íáradhatlan volt. Ezen erőtől emelve a borult napokban is híven teljesítette feladatát. Őrködött a valláserkölcsi élet alapjai felett, nagy álozatokkal fentartott alsóbb és felsőbb iskolái által terjesztette a felvilágosodást, ápolta a honfiúi érzelmeket. Midőn az erejének, hivatásának tudatára ébredő nemzet felismerte hátramaradásának okait s belátta, hogy a haladás feltétele a szabadság
