Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 1. szám - Gyurátz Ferencz: A dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület gyülekezeteinek és tanintézeteinek!
Vessünk egy pillanatot hazánk s egyházunk viszonyaira a XIX. században. E század elődjétől Európa nagy részére kiterjedt dúló háborút örökölt, amely hazánktól is súlyos áldozatokat követelt. Utána kimerültség látszott a társadalmon erőt venni s most nemzeti létünk minden terén még élesb körvonalakban tűnt fel a nyugati népekével szemben a hátramaradás. Mintha a nemzet hivatása véget ért, reménye az újra emelkedés iránt megtörött volna, a legjobbak is elcsüggedtek s a költők csak a múlt dicsőségét siraták lantjaikon. De majd eljött az ébredés órája. Az aléltságából felócsudó magyar megérti a gondviseléstől vezérekül rendelt nagy hazafiak ébresztő szavát. Pezsdülni kezd sokáig dermedt tagjaiban az erő, amely tenni, hatni akar. A költők által felidézett régmúltnak fénye fellobogtatja a honszeretet tüzet, felkelti a honfiúi kötelesség érzetét. A hit a nemzet jövőjében, az áldozatkészség a közügyért mindig szélesebb körre kihatólag tördeli a haladás útjában álló akadályokat. Elvonul szemeink előtt az új korszakot előkészítő mozgalom, melynek élén lángeszű államférfiak: Széchenyi, Deák, Kossuth; nagy költők: Vörösmarty, Petőfi, Arany emelik a zászlót. Az ezek vezetése alatt a nemzeti létnek a tétlenség, ismeretlenség homályából új életre emeléséért folyt nemes küzdelem hazánk történetének mindenkor egy tanulságteljes, ragyogó pontja lesz. Látjuk a lelkesedéstől ápolt honfiúi óhaj teljesültét. Az 1848. év újjászületett nemzeti életet, szabad földön szabad népet üdvözölt. Az alkotmány kiváltság helyett közkincscsé lett s a nemzet most egyesült erővel készült a nagy feladathoz, hogy a munka, az alkotás mezején is méltó helyet vívhasson ki a müveit népek sorában. Azonban a fejlődés története most is a^t tanusítá, hogy a nagy eszmék megvalósulása nagy árt követel. A nemzetnek drága áldozattal kell igazolnia ragaszkodását azon elvekhez, amelyekhez hona jövő nagyságának feltételei fűződnek. Történetünk lelkesítve beszél a válság idején itt megnyilatkozott honfiúi áldozatkészségről, a népszabadság alig megnyílt templomának hősi védelméről. A túlerő végül kicsavarta népünk kezéből a győzelmi lobogót, de áldozata a nagy czélokért nem maradt gyümölcsfélén. Ennek emléke támasztá fel önérzetét, bizonyítá a világ előtt elvitathatatlan jogosultságát az alkotmányos életre. Ennek hatása egyengeté a kiegyezés útját a fejedelem és a nép között. 1867-ben a nemzet megkoronázta az alkotmányos esküt tett 2 ____
