Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 2. szám - Sass János: Az új század feladata s a protestáns népnevelő

38

sivár pusztaságában, bolygó lidérczfény után szalad, s a távolban keresi azt, a mi oly közel van hozzá, ha szemeit tudatlanság fátyol a nem borítaná. Mesterségesen ruházza fel a természetszerűt csudaszerüséggel, spi- ritista játékokban törekedvén érintkezést találni a végetlenséghez, vagy tetszeleg maga előtt abban, midőn az események véletlen összetalálkozását, mit a hivő lélek mennyei nyugalommal gondviselésnek nevez, minden való alapot nélkülöző rendszerbe foglalja össze s ezt t el e p at hi án ak nevezve azt hiszi, egy új tudományt talált fel, mely a megfoghatatlant emberi észszel felfogható módon képes kimagyarázni. Mind ez nem egyéb, mint az Istent aggodalmas félelemmel kereső lélek szánalomra méltó téveteg, gyarló erőlködése.

Hanem fölébresztette az embernek Istent keserö vágyakozása a vallásos testületeket is. Az egyik a politikai térre vetette magát múltjához híven s nagy erőfeszítéssel igyekezik a népben megmozdult vágyat hatalmi czéljaira felhasználni. Alakítsunk egy politikai pártot azzal a jelszóval, miszerint e párt a nép érdekeit akarja felkarolni s nevezzük azt tehát néppártnak. A vállalkozás némi sikerrel biztat, mert hiszen az alap, melyre építi terveit, valószerü. A nép oltár után vágyik; de az eredmény itt is minden valószzinüség szerint másféle gyümölcs leend, mint a mit a mostani vezérek várnak is remélnek.

A másik oldalon is megnyíltak szemeink s látván látjuk, hogy a nyugalom párnáin elfeledkeztünk gondoskodni a hivatalos egyház és a nép közti érverés szakadatlan és szabályos lüktetésének állandó fenntartásáról. És felhangzott az evangelizatió és belmissió jelszava Buzgó erővel szedegetjük össze tevékenységünk elejtett fonalait, és ha kellő bölcseség vezérli, lankadatlan kitartás gyámolítja e mozgalmat, az eredmény kétségtelen, mert az alap, melyre ez a mozgalom is építi terveit, ugyanaz, s épen oly valószerü és igaz, mint a melyből a tévirányok táplálkoznak, mint a melyet ama másik irány saját önző czéljaira igyekezik felhasználni, az alap a népnek, az elhagyott, a bálványuk rabszolgaságában kimerült és cserben hagyott, az erkölcstelenségektől megundorodott, a hitetlenség sivár pusztaságain tévelygő népnek mennyei nyugalom után epedö vágyakozása.

Midőn tehát egy új évszázad küszöbén állunk, midőn nemzetünk keresztyén -életének tizedik századát kezdjük meg; forduló ponton áll kétségkívül az egész miveit világnak s vele együtt nemzetünknek történelme is. És e nagyszerű átalakulásra, mely szemünk előtt küzdve végbe megy, nagy mérvű s irányító befolyása lesz azoknak, kik a nép nevelésének szén ügyét tartják kezükben.