Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 2. szám - Sass János: Az új század feladata s a protestáns népnevelő

39

Mert nekik van legtöbb alkalmuk első sorban saját példájuk, s azután tanításaik által felvilágosítani a népet a felöl az óriási tévedés felöl, mely ma csaknem azt mondanám egyedüli alapja s oka az általános elégedetlenségnek, miszerint az élet csak arra nézve gyönyörűség, ki gond nélkül, munka nélkül, testi élvezetről élvezetre szállva, bőségben duskál- kodva élhet. A népnevelőnek van legtöbb alkalma visszavezetni az embert Üdvözítőnk tanításainak kies mezeire, hol az ö lelke az Isten igéje által felvilágosíttatva belátja, hogy a testi élvezetek még senkit soha ki nem elégítettek, a munka nem teher, de élvezet, a gond nem mérge, de fűszere az életnek, a gyermekek nem csapás, de Isten ajándékai, a nélkülözés nem sanyarú, nem lealázó, hanem fel frissítője az életerőknek, az áldozatok, melyeket barátság, egyház, haza kíván tőlünk, nem tolvajméhek, hanem saját örömöket gyűjtenek szivünkben és hogy mindezek és az ösz- szes erények gyakorlása oly kincses tárházat építnek fel lelkünk templomában, minőt a világ összes aranyával s drága köveivel megszerezni soha nem lehet s a melyek — és ez az ő fő érdemük — teljes tökéletes elégedettséget szereznek az embernek. Mert az embert az Isteni az ő végetlen bölcseségével ilyennek teremtette. Ezt senki oly hathatósan meg nem magyarázhatja a tévelygő népnek, mint a népnevelő.

És a másik tudomány, mely nélkül a mai kor embere szűkölködik az, hogy van az ember lelkében a végetlenségnek egy az erkölcsi világot kormányzó szózata, mit a vallásos kebel lelkiismeretnek nevez. Ezt a szózatot és ennek osalhatatlanságát megrendítő hatalmát és végetlenül boldogító erejét a mai kor embere elismerni nem akarja.

E hitetlenségnek eredménye, hogy sem a kormányhatalom és közege iránt sem a társadalomban felebarátaink iránt nincs meg bennünk az a bizalom, melyen úgy az állami, mint a társadalmi életnek alapulnia kell, s a mely alapot sem megfélemlítéssel, sem a ravaszság fejlesztésével, sem semmi egyébbel helyettesíteni nem lehet. És valljuk meg őszintén, nélkülözzük a polgári élet kihágásaival szemben azt az igazi erkölcsi bátorságot, melylyel az embert semmi egyéb, egyedül a lelkiismeret nyugalma ruháza fel jutalomképen.

E hitetlenségnek eredménye, hogy a mi világunk oly bűnökkel van telve, melyeket a polgári törvény vagy egyáltalában nem tilt, vagy a melyek a világi bíróság előtt ügyesen kimenthetők. És mig azt hiszszük, hogy ily fajta cselekedetünk mellett, kivált, ha azokat a világ nem ismeri, de még ha ismeri is, mint büntetlen előéletű, correct és becsületes