Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 2. szám - Sass János: Az új század feladata s a protestáns népnevelő

37

hoijry a pihenés napja félbeszakítsa. Az embervásár féktelenkedését a curiai bíráskodás intézményével igyekezünk egyelőre legalább korlátok közé szorítani. A közvagyonnak s közintézményeknek kizsákmányolása ellenébe szigorúbb in compati bili tási törvényt létesítünk. Minden jel arra mutat, hogy a tisztaság s igazság, szóval a most uralkodó vastag materializmus ellenében az eszmény iség szelleme életre kelt, megkezdte hódítását s hatalmas parancsszavának akarva nem akarva, örömmel vagy sanyarú kényszerűséggel köteles engedelmeskedni kormány- hatalom s honpolgár egyaránt

Megkezdődött a kibontakozás küzdelme, mely most még csak egyes mulékony összeütközésekben, ifjúsági gyűlésekben, a keresztyénség jelvénye jelentőségének s szerepének tárgyalásaiban, beszámoló s újévi üdvözlő beszédekben, sokszor csak egy-egy elejtett szóban nyilvánúl; de az indulatnak ama heve, melyet az apró kis csatározások előidéznek, s a hatás, melyet a közönségre gyakorolnak, fél reért h e ti en 01 mutatja, mily éles az ellentét az új szellem által felkeltett és a korát leélt irány közt, és hogy köztük élethalálharcz van készülőben, melnek kimenetele kétségen kívül bizonyos.

A mind jobban fenyegető veszedelmek előre torlódó viharszele s a már szemeink előtt végbement óriási összeomlások félelme megmozdította már a társadalom lel ki isin ere tét is. Kezdi belátni az ember, hogy tenni kell valamit egyrészt saját lelkünk nyugalmának visszaszei- zéseért, másrészt a tornyosuló zivatarok elhárításáért. Rendezzünk a nyomor enyhítése czéljából nagyszabású kenyérbált, alakítsunk a közvagyonból dúskálkodó klikkek uralmának megtörése végett független pártokat. Indítsunk mozgalmat a színházak repertoirejának obscoen iránya ellen, ne törjük meg köreinkben a tisztességtelen üzleteket. Lehet, sőt valószínű, hogy e jótékony mozgalmak közvetlen indító oka nem az eszme iránti őszinte lelkesedés, hanem hiúság és irigység, de gyökerei a mozgalmaknak a szivek fenekén forrongó szabadulási vágyból táplálkozva el nem fognak szenderülni többé, hanem fejlődnek tovább és tovább s egészen más eredményeket fognak kivívni, mint a mit mostani, részben hozzájuk méltatlan mozgatóik várnak és remélnek.

De megmozdult az ember szivében az egy igaz Isten utáni vágyakozás is. A mai kor bálványai által ki nem elégített kebel epedve keres imádásának más tárgyat. A nép éhezik a kovász nélkül való kenyerek után s szomjuhozza az életnek vizét, melyből a ki iszik, soha többé meg nem szomjuhozik. Vezér nélkül tévelyegvén a hitetlenség