Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 1. szám - Nyilttér
30 „És minő durva modorban formed arra a gyülekezetre stb., így folytatja Nagyságos uram a leczkéztetést ? Én nem a gyülekezetre, hanem az iskolaszékre „formed te m“, melynek ténykedésétől talán a gyülekezetnek a legkevesebb tudomása van. — Úgy látom azonban ebből, hogy jóakaratú czikkem egyátalán nem gyakorolt jó hatást a győri kedélyekre és Nagys. úram is mindennek másnak, csak tisztességesnek nem deklarálja azt s vele együt modoromat. Látom, hogy az önérzetében megbántott ellenfél lobban itt haragos lángra. Mit tegyek mást, mint nyugodtan hagyom lángolni, mígnem elalszik, addig is azonban tiltakoznom kell modoromra való minősítésem ellen, mert e miatt még hosszú pályámon nem görbült meg egyetlen hajam szála sem. Vagy hát csakugyan igaz azon közmondás: „Szólj igazat, betörik a fejed ?“ Bátorkodom e helyen tisztelettel megkérdezni a Nagyságos felügyelő úrat, váljon van-e tudomása arról, hogy november 23-iki kelettel a győri iskolaszék Elnöke (kinek személye iránt valóban igaz tisztelettel tudok adózni) a következő sorokat intézte hozzám: „Tisztelt Tanító úr! „Egy önre nézve nagyon fontos ügyben értekezendő, ezennel felkérem, hogy irodámban engemet minél előbb felkeresni szíveskedjék“ stb. Ha csak sejtettem volna is, hogy czikkem miatt idéztetem be, nem mentem volna, azonban egészen más ügyre gondolván, megjelentem. S ime nagy meglepetésemre az Igen tisztelt Elnök úr által határozottan felszólíttattam arra, hogy miután én a győri iskolaszéket terrorizáltam, tehát az „Ev. népiskola“ következő számában vonjam vissza állításaimat és jelentsem ki, miként a győri pályázat inten- tiójával tökéletesen egyet értek. Ha pedig ezt nem teszem, akkor Ő fog jönni a válasszal. „Horribile dictu!“ mondaná erre Holzhammer barátunk, engedje meg azonban, hogy az egyszer én mondjam. Végeztünk röviden. Én azonban még kijelentettem, hogy ezen ügyet egy 10 filléres levélbélyeggel is elintézhettük volna, minek volt hát nekem ily fáradságot és költséget okozni? Kértem egész tisztelettel ezeknek azonnali megtérítését, természetesen eredménytelenül. E kifizetetlen számlával azonban mindig mint követelő fél fogok lenni a győri gyülekezet pénztára ellenében. Méltóztassék most már Nagyságos úram ezen eljárásra cadentiát mondani! Vagy ez is autonomikus jogához tartozik a győri egyház- községnek ? Hát a 19-ik század alkonyán s a 20-iknak hajnalán, midőn a vélemény szabad nyilvánítás joga mindenkinek egyenlőképen megadatik, ilyet is el lehet követni a személy es meggyőződés korlátozására? Jó lesz komolyan megszívlelni emez eljárást és csak azután bírálni és pertraktálni az én modoromat! Még egyet. — Nagyságos Úram restelkedéssel veszi, hogy én az „evang. tanító“ czímet aláírtam nevemnek. Nohát e miatt semmit se méltóztassék restelkedni, mert én ezen czímre ezelőtt 32 évvel becsülettel rászolgáltam, s azóta is csak elismerést és tekintélyt igye-
