Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 1. szám - Tárcza
id magával, kit a konstantinápolyi patriarcha Magyarország püspökévé szentelt fel, s ki Magyarországon sok pogányt megkeresztelt. Gyula leánya, Sarolta, Géza fejedelem neje lett s mint keresztyén asszony bizonyára nagyban elősegítette férje áttérését és közeledését a nyugoti világhoz. A görög térítésnek különben valami nagy eredménye hazánkban nem igen lehetett, mit művelődési szempontáól fájlalnunk nem is lehet. A keleti keresztyénség, nem tekintve csekélyebb művelő képességét, végzetteljes ellentétbe hozta volna nemzetünket nyugattal, hová pedig hazánk földrajzi fekvésénél fogva első sorban utasítva volt. — őseinknek a keresztyén vallással való megismerkedését vizsgálva, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azon körülményt sem, hogy az itt talált szláv lakosság, valamint a külföldről behurczolt rabszolgák is nagyrészt a kér. vallásnak voltak hívei. Igen természetesnek látszik az a föltevés, hogy a szláv alattvalók első sorban buzgólkodtak uraik megtérítésén. E föltevést megerősíteni látszik az a tény, hogy számos egyházi vonatkozású szó az ó-szlovén nyelv révén jutott nyelvünkbe. Azonban közelebbről vizsgálva a dolgot, ezt a belföldi szláv térítést nem Ítélhetjük valami nagy terjedelműnek és fontosnak. Senki sem alkalmatlanabb arra, hogy egy győztes, büszke nemzetet megtérítsen, mint levert, lenézett alattvalója. — A pannoniai műveletlenebb fél pogány szlávnál bizonyára nagyobb volt a számos német, olasz, franczia, görög fogolynak a térítő hatása. Nemcsak azért, mert maguk is jobb keresztyének voltak, hanem különösen mert ügyesebb, tanultabb létökre bejuthattak az előkelők sátrába és tanácsába. Közülök kerültek ki a a tolmácsok, mint az a pap, ki Szent-Gallenben járt a magyarokkal, ők lehetlek az Íródeákok és a külföldi követségekben és a kémszolgálatnál is bajosan lehetett őket nélkülözni. Ha a férfiak nem is igen hallgattak reájuk, szavuk, példájuk bizonyára nem maradt hatás nélkül az otthon maradt nőkre és gyermekekre. Mindezen hatások, támadásók azonban csak felszínesen érintették az ősi hitet. Az igazi halálos csapást ellene a nemzeti fegyver szerencsétlensége mérte. A hivő keresztyén a balsorsban is meghajlik Isten akarata előtt, de a pogány, ha áldozatot hozott, csak istenségeinek gyöngeségét vagy rossz akaratát vádolja, ha azok még sem segítik. Az ősi vallás volt a Nyugat-Európát romba döntő magyar hadvezetésnek éltető lelke; mihelyt ez a hadvezetés kudarczot vallott, a világ ostorozására biztató hit nem maradhatott menten. A külföldi hadjáratok szerencsétlen fordulata nemcsak a nemzet anyagi erejét gyöngítette, hanem szivében, hitében is megtámadta. A harmadik nagy változás, mely a vezérek korát, a letelepülés utáni első századot jellemzi, a központi hatalom hanyatlása. Természetes következménye volt ez a félszázados rabló hadjáratoknak. A vándorlás idején, az atelközi nagy katastropha után csakis az egységes vezetés, a hatalom központosítása Árpád kezében menthette meg a magyar nemzetet az elpusztulástól s szerezhetett tovább nyuga-
