Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 6-7. szám - Kapi Béla: Pethes János »Gyermekpsychologiá«-járól
184 ságtalanok ; felejtik, hogy gyermekkel van dolguk, s hogy a látszólagos rossz tulajdonságoknak is meg van jogos alapjok. — A falánkság, türelmetlenség, harag, irigység például nem egyebek, mint a jogos ösztön megnyilatkozásai. Éppen így vagyunk a gyermekek kegyetlenségével, s uralomvágyával. A gyermekek hazugságának megítélésénél pedig elfelejtjük, hogy gyermekekkel van dolgunk, kiknél nem szabad a felnőttek mértékét alkalmazni. Az önző érzelmek tehát a gyermeknél természetesek. A nevelésnek ezt el kell ismernie, s nem megsemmisítésükre, hanem megnemesítésükre kell törekednie. Miképpen a rossz tulajdonságok az önfentartási ösztönből úgy a jó tulajdonságok a társas érzelemből magyarázhatók. Ilyen mindenekelőtt a vonzalom. A gyermek szeretettel részvéttel viseltetik hozzátartozóival szemben, sőt ezt átviszi a szülői ház egyes tárgyaira is. Ez a vonzalom képezi alapját az adakozási kedvnek, különösen pedig az engedelmességnek. A gyermek szeretete legyen engedelmességének alapja! Ez a nevelés egyik főtörvénye. S a helyes nevelés ennek az elvnek követésével bámulatos sokat elérhet. A gyermek második fő tulajdonsága az őszinteség. Ismeretes dolog ez, egészen példabeszédszerü! A rossz cselekedet már korán felkelti a gyermekben a szégyen érzetet, s ez korán vezet az önérzethez, a mikor is már sokat ád mások véleményére. A társas érzelmek felkeltése, ápolása a nevelés feladata. A szülői háznak szeretetre kell nevelnie, s ezért a gyermeknek mindenütt igazi szeretet kell látnia. Ne legyen ez rideg, de ne is legyen majom szeretet ! Terjeszszük ki a gyermek szeretetét a cselédekre, más emberekre, sőt a növény és állatvilágra is. Az iskolában a tanító lesz a szülő, a tanulótársak a testvérek. Az iskolának feladata ezt a szeretet tovább fejleszteni, s ezek által az érzelmeket nemesíteni. Ez történik már a beszéd- és értelem gyakorlatnál, a költemények tárgyalásánál, mint betetőzés pedig ott áll a történelem. A magasabb érzelmekhez az értelmi, aesthetikai és erkölcsi érzelmek tartoznak. Az értelmi érzelmek különösen az oktatásnál lépnek fel. Első megnyilatkozása a csodálkozás, mely az okok kutatására ösztönzi az egyént. Tovább fejlődve tanuláskedvvé kutatásvágygyá lesz. A ne- valés feladata ezt az érzelmet is kellőképpen felhasználni. Tegye tárgyait érdekessé, keltse fel és tartsa fenn az érdeklődést, s tegye azt sokoldalúvá. Mert a népiskolának embereket kell nevelnie, s embereket csakis így nevelhet ! Az aesthetikai érzelmek akkor keletkeznek, midőn a látási és hallási érzet a kellemessel egyesül. Kezdetben ez az érzelem a gyermek önzésén alapszik, s csak lassanként fejlődik érdek nélküli tetszéssé. A nevelés feladata a gyermek Ízlését fejleszteni. A szülői ház, az iskola ennek a czélnak megfelelők legyenek ! Irányítsuk figyelmét
