Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 1. szám - Bándy János: »Nohát csak nyugodtan!«

14

Első olvasásra úgy-e különösnek látszik ezen határozat, de ha tovább gondolkodunk rajta és keressük az indokokat, úgy már egészen más színben tűnik az fel. Én legalább azt hiszem, hogy ezen határozat megokolását semmi egyéb indok nem képezheti, mint ez: Igaz, hogy

a többi felekezetek tanítói mind rég idő óta gyakorolják ezen jogokat, melyet a mi tanítóink (veszprémi és somogyi egyh. m.) még csak most kérnek, de hát azok meg is mutatták, hogy lelkészvezetés nélkül is tudnak tenni és munkálkodni, de ezek, ha kezdeményeznek is valamit, de dűlőre nem viszik soha a dolgukat. Ott van már példának az orsz. egyesület és még sok más, tehát vezetőre van szükségük.

Es én azt mondom, hogy igaza is van az egyh. kér. gyűlésnek, mert akiben nincs annyi kitartás, hogy a mibe belekap annak végére is járjon, a ki nem akar és nem tud a maga lábán járni, annak csakugyan vezetőre van szüksége! Ezért kivánok én még a „Tárcza“ rovat alatt is kartársaimnak: Boldog új évet!

Súrd. Sass István.

»Nokát csak nyugodtan!«

Holzhammer István kollegám s barátom belekapaszkodott novemberi czikkembe s minden módon iparkodott megvédelmezni a győri t. iskolaszék eljárását. Hogy ez sikerült-e neki, azt Ítélje meg a nyájas olvasó!!? Polemizálni nincs kedvem senkivel — legkevésbbé pedig kollegával, — tudván azt, hogy ez által csak a népnevelés szent ügyének árthatnék ; de mégis, hogy H. barátomnak közleménye által „meg- félemléssel“ ne vádoltassam, tehát röviden a következőkben reflektálok a megirottakra:

A katonaságról elmondott anekdotát „elcsépeltnek“ tekintve — tudomásúl nem veszem. — A „szőlőmívesekről“ szóló igazságot azonban jó volt elmondani, mert azzal nem az én állításaimat, hanem a megvédelmezni szándékolt „iskolaszék“ eljárását döntötte halomra. — Mert lám ennek is úgy kellett volna eljárni csakugyan, mint ama gazda, ki az egy óráig dolgozókat is mint igaz munkásokat és az utolsó órában megtért bűnösöket egyenlő kegyelmében részeltette. Eklatáns péida ez arra, hogy azon tanítók is, kik mint „felvételeik“ csak 4 évig munkálkodtak az úr szülőjében, de mindazáltal jogczimet szereztek arra, hogy a 8 évig munkálkodókkal egyenlő díjazásban és elbánásban részesüljenek, — a gazda által, miként a szentirásban Írva van — * respektáltas- sanak. A győri iskolaszék, ha ezen Jézusi hasonlatot követi, akkor nem lett voln i „zúgolódásra“ alkalom.

A társadalommal szemben is követelést formál H. barátom a tanítótól. Váljon mit ért ez alatt? Talán azt, hogy a kaszinókban s közebédeken e tanító legyen mindig a szóvivő, a toasztozó? vagy hogy szépen bókolni és keresett idegen szavak tömkelegével előre-