Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 6-7. szám - Bancsó Antal: A rationalistikus világnézet nyomai iskoláinkban

166

E munkára és általában Rousseau egész nézetére a legtalpraesettebb kritikát bizonyosan Voltaire irta, ki 1755-ben Rousseaunak irt levelében czirógató iróniával ezt mondja: »Bizonyára nem volt még soha senki, a ki, mint Ön, annyi szellemmel fáradozott volna azon, hogy bennünket bestiákká változtasson. Ha az ember az Ön könyvét olvassa, valósággal kedvet kap arra, hogy négykézláb járjon. Őszinte sajnálattal érzem, hogy miután én ezt a szokást már több mint hatvan esztendeje elhagytam, most lehetetlen azt újra elkezdenem és így kénytelen vagyok ezt az ékes temészeti járást másokra hagyni, a kik arra méltóbbak, mint Ön és én !«

Mi természetesebb most már, mint az, hogy Rousseau a múltnak ezt az elveszett paradicsomát a jövendőnek ideáljává fogadja s megvalósításának hathatós eszközét is megjelöli — a nevelésben. Ily értelemben, erre az ideálra való tekintettel fejti ki nevelési elveit hires munkájában, nz Emilben. — A kik tehát e munkának áradozó magasztalából még ma sem tudnak kifogyni s magasztoló ismertetésével a neveléstörténeti kézikönyveket is megtömik, ne feledjék el, hogy e miinek neveléstani értéke az előtte lebegő ideálnak mértékével mérendő, a Voltaire-féle kritika értelmében?

Egyébként Emilnek nagy elterjedését és megvesztegető hatását, — a martirságon kívül — nagyban elősegítette a mű alakja, hogy t. i. az nem rendszeres neveléstan, hanem inkább neveléstani regény. Főhőse Emil. Ennek és mellette leendő feleségének, Zsófiának neveltetését Írja le a könyv születésüktől házas életük első évéig. E fő hősök életének rajzába foglalja bele s teszi valósággal szemlélhetővé Rousseau a maga nevelési elveit, a főhősök mellett a mellékszemélyeket is oly ügyesen választván meg, hogy alkalma nyílik minden irányú nézeteit személyeivel adatni elő.

Nevelésének s általában egész világnézetének fő elvét eléggé világosan hirdeti az Emil első mondata: »Minden jó, a mi a teremtő kezeiből kikerül, — minden elfajul az emberek kezei alatt«. A nevelés fő elve tehát a természettel való megegyezés, és pedig úgy, hogy a természet alatt nem értendő az ember magasabb, szellemi természete, hanem a külső, érzéki természet, mely bennünket az anyagi, földi léthez fűz.

Midenesetre tanulságos, és a történeti fejlődés folyamának tisztító hatását bizonyítja az, hogy Rousszeau e félszeg felfogásának befolyása alatt foglalta el a nevelésben megillető helyét — a testi nevelés, a mi, egyesülve általában a nevelés ügye iránt való érdeklődés felköltésével, — Emilnek rövid szavakban kifejezhető maradandó érdeme.

Nézzük ezek után a rationalismus elveinek érvényesülését Rousseau e munkájában s egész nevelési rendszerében.

A ration?lismust jellemző ferde Individualismus, t. i. az egyénnek a történeti és társadalmi összefüggésből való kiszakítása eléggé