Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 6-7. szám - Bancsó Antal: A rationalistikus világnézet nyomai iskoláinkban

167

kifejezésre jut abban, hogy Emil egész árva. Se apja, se anyja. — Mindenkitől elszigetelve, mint valami Robinson szigetén egy nevelő fáradozik azon, hogy őt a Rousseau által kéozelt normális emberré nevelje.

Jellemző ebben a tekintetben, hogy Emil 12 éves koráig könyvet nem is lát és házasságra lépéséig az Istennek nevét sem hallja. Az a vallás, melyben Emil neveltetik teljesen abstrakt, puszta ész-vallás, — a mint általában Emil neveltetésének s így az ember életének egyik fő elve az, hogy az észen kívül semmi más hatalom előtt meg ne hajoljon. íme a rationalismusmik értelmi iránya. Tehát Emilnek legyen vallása, de — Isten nélkül. Milyen ellenmondás! És ez ellenmondás Rousseau rationalistikus világnézetében mégis következtesség. Mert hiszen, ha az ember születésénél fogva és természete szerint jó, úgy mi szüksége van az Istenre? Rendeltetését eléri saját erejéből! A fő dolog, hogy az emberek és a társadalom rontó hatásától távol tartassék, mert hiszen a bűn, a gonoszság csak kívülről jut az emberbe. Az az igazság, hogy az embernek szivéből jönnek ki a gonosz gondolatok, — Rousseaunak felületes optimism usa előtt rejtve maradt! Emlékezzünk reá, hogy Kantot is a radikál-gonosz elismerése vezeti az Isten léteiének követelésére s azt el is fogadja, ámbár rendszerének alapelvével: az ész autonómiájával ellenkezésben áll és azt illusoriussá teszi. Igaz. hogy Kant ideálja kissé magasabb a természeti állapotnál!

A nevelésnek további fontos elvét szinte magában foglalja az emberi életnek tisztán külső természeti életként való megítélése. E megítélés alapján t. i. egyedül a természet irányadó a nevelés eszközeinek megválasztásában s ezen az utón a nevelésnek egyik fő elvévé a hasznosság elve lesz, melyet Rousseau után kivált a németországi paedagogusok fejtettek ki tovább.

Németországban a nevelés ügyének Rousseau által lelkesített első reformátoraként Basedow lépett fel, kiben a maga eszméjéért való lelkesedés egész a rajongásig s akaratának erélye a reklám-csináló tolakodásig fokozódott. E tulajdonságaival oly érdeklődést tudott kelteni eszméi iránt, hogy 1774 ben fel tudta állítani Dessauban a Philantropinum nevű intézetet, melynek mtnta-intézetté kel le lennie azzal a rendeltetéssel, hogy belőle egy új boldog kor éltető erői áradjanak ki a világra.

A mint Rousseau nevelési rendszerének fő elve a természet, úgy Basedowé a humanitás, — az egyetemes emberinek eszméje. Basedow nem németeket akar nevelni, hanem világpolgárokat, — embert; — nem ennek, vagy annak az egyháznak híveit, hanem általában vallásos embert.

A rationalismust jellemző ferde individualismus elvétől elvakítva, nem veszi észre Basedow, hogy az ö általános embere, — éppen úgy, mint Rousseau Emilje, ez a személyesített természeti ember — nem létezik sehol; a mint hogy az ó külön iskolai vallása, hitvallás nélkül, az egész történeti produktumnak jellemével ellenkező hiú álomkép, a mely,