Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 1. szám - Sass István: Tarlózás. VI.
11 Magyar gyülekezeteink már tettek itt-ott kisérietet a győri füzetbe foglalt liturgikus gyermek-istentisztelettel is s tudomásunk szerint — noha mi a liturgiát nem igen szoktuk meg— a kísérlet mindenütt épülésére szolgált úgy a gyermekeknek, mint a megjelent felnőtteknek. E tapasztalat tegye kötelességünkké a gyermek iskatisztelet ezen formájának nagyobb körben való felkarolását. De erre nézve szükséges volna a győri füzetbe foglalt liturgiának külön olcsó füzetben való kinyomatása s a füzet kiegészítése a már revideált énekek közül azokkal melyek a gyermek felfogásának megfelelnek, továbbá kiegészítése u. n. vallásos gyermekdalokkal. A Luther-társaság s a Dunántúli egyházk. ének- és zenepártoló egyesület feiette hasznos és áldásos munkát végeznének, ha magyar gyermek-istentiszteleteink számára a drezdai Kinderharfehoz hasonló magyar vallásos énekgyüjteményt adnának ki. Kapi Gyula. Tarlózás. VI. Boldog új évet! — Szinte hallani vélem a csodálkozás moraját, hogy hogyan jut a mi lapunk ahhoz, hogy a „Tárcza“ rovatban kíván boldog új évet olvasóinak.*) Hát kérem szeretettel azt én is igen bölcsen túdom, hogy ez a dolog nem ezen rovat alá tartozik, de azt nem tudom, hogy hogyan lettem én tárcza czikk iró ? — Én csupán ügyszeretetből — no meg, hogy hálátlansággal ne vádoljanak az ,,Evang. Np.“ urai — irok egyet és mást a mi sérelmeink és jogos panaszainkról, ami kerkesztönk meg nem tudom szintén ügyszeretetből-e vagy egyéb okból bele teszi czikkemet a ,,Tárcza“ rovatba, s avval biztat, hogyha szépen megmaradok e rovat keretében úgy ezután is helyet ad soraimnak. Erős a gyanúm, hogy a midőn ilyen előkelő helyre juttatott így okoskodott: tárcza czikkel nem szokás polémiát folytatni, tegyük a „Tariózás“-t oda, ha nem tetszik is Írójának, kénytelen leend belenyugodni. — Természetes, hogy kénytelen vagyok belenyugodni, csakhogy úgy érzem magam, mintha kezem lábam össze volna kötve. Én újak mások szórakoztatására tárcza czikket? Hiszen nem a szórakoztatás az én czélom, hanem az, hogy igazságokat mondjak. Igazságokat, a melyek fájnak nekem, a mikor leirom, s sorsosaimnak, a midőn azt olnassák. Az a czélom, hogy jogokat kérjek, a melyek törvény és igazság szerint megilletnek bennünket. Az a czélom, hogy lerántsam a takaró lepelt mindazokról a mulasztásokról, a melyek miatt pirulnunk kell mindnyájunknak, a kiknek esak legcsekélyekb részük is van benne. De hát hogyan lehet ilyen komoly, ilyen életbevágó dolgokat tárczaczikk keretében megírni ? Erre már nem adott utasítást a mi kedves Szerkesz*) Hogy még sem vagyunk a „Tárcza“ rovat alatt, alább megtalálja magyarázatát a salves olvasó. Szerk.
