Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 1. szám - Sass István: Tarlózás. VI.
12 tőnk, tehát én is úgy teszek, mint ő : Miután az én czikkeimet oda tette, a hova akarta, én megúg-y irok, a hogyan én akarok. Ha azután ezen önkényü eljárásomat megakarja torolni, módjában áll, tegyen úgy mint én: a mint én egy panaszhang nélkül megnyugodtam intézkedésében, nyugodjék meg ő is abban amit, és a hogyan én irok s ne változtassa meg soraimat akkor sem, habár némelykor a tárcza korlátain kivül csatangolnak is. Ha ebben megtud nyugodni, úgy áll az alku s folytatom soraimat a jó kívánattal: Boldog új évet! — *) Hanem most már rátérek arra, hogy miért is kívánok én még ezen rovat alatt is boldog újévet. Azért, mert alig van társadalmi osztály, a melynek annyi sérelme, annyi jogos panasza, s ennek folytán olyan nagy szüksége volna egy boldog új évre, mint a lutheránus tanítói kar. Boldog új évet! De olyat, hogy ne ismétlődhessék velünk soha többé olyan dolog, mint a milyenről beszámol nekünk a M. orsz. tanítók orsz. bizottságának közlönye a „Hivatalos Értesítő“ a múlt novemberi számában. Nem akarom leírni itt, hogy miként tisztelgett ezen bizottság november 15-én ő Felségénél, nem akarok szólni arról, hogy miként nyilatkozott ez alkalommal ö Felsége az „Eötvös alap‘‘ és a „Tanítók Házáról“, nem akarok kiterjeszkedni a királyi intésre, hogy neveljük hazafiságra az ifjúságot, csak arra akarom felhívni a figyelmét ezen b. lap olvasóinak, hogy kik Írták alá a díszalbum hódolati feliratát. Mél- tóztassanak csak figyelemmel kisérni, majd elmondom: M. orsz. tan. orsz. bizottsága, EÖtvös-alap, Tanítóképző int. tanárok orsz. egyesülete, Orsz. Polgári isk. egyesület, Áll. Tan. Orsz. Egyes., Mária Dorothea-egye- sület, Ev. ref. Tan. Orsz. Egyes., Róm. kath. Tan. Orsz. Egyes., Izraelita Tan. Orsz. Egyes , A Kisdednevelők Orsz. Egyes., Magy. orsz. tan. Árvaházi Egyesület. Nem hiányzik ezen orsz. egyesületek közül senki? Vagy nem mél- tóztatnak tudni, hogy az Ág. h.ev. tan. orsz. egyesülete“ hol van? Csak pár hónapja a midőn azt Írtam, (Tarl. II.) hogy előre félek azon pillanattól, a midőn más fogja szemünk közé vágni a mi gyengeségünket, s íme már megvan. Ez az ott nem levés olyan arczulcsapás nekünk, a melytől fel kell riadni mindnyájunknak. Ezt érezni kell annak *) Érdemes munkatársunk szinte felhív bennünket, hogy az ő tárczaczikkeinek kérdéséhez hozzászóljunk. Az igazat megvallva, magam is zavarban voltam czikksorozatának már a második közleménye olvasásakor. Sehogy sem találtam azt komoly hangja és tartalmánál fogva a tárcza-rovatba valónak. De ha már az első közleményt oda helyeztem, következetes akartam maradni. Hanem hát hogyan került erre a helyre az első közlemény?! Tévútra vezetett engem kedves munkatársunk maga, — először is kezdő czikkének valóban kedélyes hangjával, de főképen boldogúllt Héricz (Hátulkullogó) bátyánkra való hivatkozásával, midőn így szól: .... „szerkesztő úr engedelmével elkezdek tarlózgatni, úgy amint azt áldott emlékű Héricz bátyám tette.“ Ő pedig ugyancsak tárczaszerűen tárgyalta a legkomolyabb tanügyi kérdéseket is ! — Legyen meggyőződve t. czikkiró úr, eszünk ágában sincs kezét megkötni, de igen is kérjük, csak folytassa tovább a tarlózgatást a maga módja szerint s mi készséggel helyet adunk czikkeinek az azokat megillető helyen. Az ügy, a lényeg a fő, nem a fernaa. Ebben megegyezünk! Sserk.
