Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 1. szám - Kapi Gyula: A gyermek-istentiszteletekről

semmi más alapot vetni ne akarjon, ne tudjon, mint a mi már egyszer vettetett s az a Jézus Krisztus.

Ily nemes harcz indúlt meg a raczionalizmus sorvasztó hatása ellen a múlt század végén Angliában. Felhangzott a parancsszó: „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket!“ És a parancsszó megadta a legjobb fegyvert, az Isten igéjének hirdetését azok előtt, a kiké a meny- nyeknek országa, megteremtette az u. n. vasárnapi iskolát, a gyermekek istentiszteletét. Hogy az igehirdetésnek ez a módja, mely már a kezdet kezdetén útját állja az elvilágiasodásnak, mily termékeny talajra talált az ifjú nemzedék lelkében, eléggé mutatják Bröckelmann statisztikai adatai, a melyek szerint Angliában jelenleg több mint 300,000 egyén foglalkozik gyermekistentiszteletek tartásával.

A 19-ik század sok tudást s értelmi felvilágosodást sürgető pae- dagogiai mozgalmai közepeit Németországban is parancsszóvá lett Krisztus Urunk mondása: „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket“ . . Legjobb fegyverré és védelemmé lett itt is a gyermekistentistelet. S 15 év alatt csak a „Landeskirche“ keretén belül 1466 gyermekistentiszteletet tartó vasárnapi iskola keletkezett, melyekben 6592 tanító s tanítónő 138,000 gyermekben ápolja vasárnaponként az isteni félelmet.

Hazai népoktatásunk új aerája tagadhatatlanúl sok jót hozott magával, de az is kétségtelen, hogy támogatva a korszellemnek a vallási dolgokkal nem törődő közömbössége által, háttérbe szorította azt, a mi eddig nálunk előtérben volt s előtérbe, a fő térre való: a vallásos nevelést.

Nem csoda tehát, ha nálunk is felhangzik az intő és mentő szózat: .Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket“ . . s új hitélet megteremtésére, új generáczió támasztására mi is felkaroljuk újult hévvel s búz- galommal az ifjúság vallásos nevelését, és e nevelésben, e szent harcz- ban megragadjuk azt a fegyvert, melyet másutt más kipróbáltak és a legjobbnak ismertek fel: a gyermekistentiszteletet.

Dunántúli egyházkerületünknek, mint a múlt évben tartott egy- házk. lelkészi értekezleten hallottuk, már több gyülekezete tett kísérletet a gyermekistentisztelettel, s a mint a jelentések egybehangzóan mutatták, az eredmény mindenütt a legszebb, a legépületesebb volt. A templomban nemcsak azok jelentek meg, a kiknek a tanítás legközvetlenebbül szólott, hanem megjelentek a serdültebbek s az egyház felnőtt tagjai is, s a kisdekekkel együtt mindenkor igaz lelki épüléssel hallgatták végig, az ártatlan szívekből felhangzó énekeket és imákat s a lelki atya egyszerű szavakba foglalt tanítását.

Az a lelki gyönyörűség, az a szent áhítat, mely a gyermekistentiszteletek tartásából mindenütt fakad, szinte feleslegessé teszi azon kérdés fejtegetését; vájjon van-e reá szükség ? Ha a gyermekistentisztelettel elhintett mag csakugyan utat talál a kicsinyek és nagyok szí