Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 1. szám - Kapi Gyula: A gyermek-istentiszteletekről
9 vébe, akkor a magvetéssel meg lehetünk elégedve, az a mag ott termékeny talajra talál, s tízszeres, sőt százszoros gyümölcsöt terem De ez nem is lehet máskép, mert hisz’ a gyermekek istentisztelete a gyermeki lélek természetén, az elfogulatlanok naiv hitén alapszik. Hatásának magyarázatát közelebbről megtaláljuk : a) abban a közvetlenségben, mely a gyermek-istentiszteleteket jellemzi s a mely a tanítást végző lelkészt a gyermek igaz lelki atyjává, a gyermeket s általában a hallgatót egy szent cselekvényt végző család tagjává teszi ; b) a gyermeki léleknek azon jellemző vonásában, hogy a tétlenséget sokáig el nem viseli, hanem tevőleg részt kíván venni mindenben, a vallás dolgaiban is, s a gyermek-istentisztelet megadja a gyermeknek ezt a tevőleges szerepet; c) a gyermek istentiszteletnek a rendes isteni tisztelettől eltérő egyszerűbb s a gyermek felfogásához mértebb hangjában s formájában, melyből kiérzi a gyermek, hogy az neki szól. abból neki kell tanúlnia, az az ő lelki üdvösségét czélozza, az az ő istentiszlete. A gyakorlat a gyermek-istentiszteletnek több alakját, rendjét teremtette meg. S azt hiszem a dolog lényegére nézve nem nagy fontosságú kérdés, hogy mely alakot választjuk: de természetesen benne legyen gyermekibb, naivabb színben mindaz, a mi a rendes istentiszteletünknek is elengedhetetlen kelléke: a tanítás (ige-hirdetés), az imádság, az ének és az áldás. Ehhez képest a legegyszerűbb alakja s menete a gyermek-istentiszteletnek ez : 1. Ének. 2. Imádság. 3. A tárgyalandó bibliai részlet felolvasása. 4. Tanítás, illetőleg katekizálás. 5. Imádság, utána áldás. 6. Ének. Az ének lehet mindenütt a gyermek felfogását meg nem haladó egyh. ének, chorál; a miatyánkot a gyermekek halkan, bár hallhatóan, együtt mondhatják a lelkészszel; a tanítás felveheti a rendes predikác/.iók alakját, tehát lehet összefüggő oktatás, de megfelelőbb a kérdezgetve fejtegető magyarázat. A gyermek-istentiszteleteknek gazdagabb rendjét állapították meg a berlini és drezdai gyermek-isteni tiszteleti könyvecskék : a ,Kinder- harfe“, a .Sontagsschul-Harfe“ és a „Dresdener Kinder- harte*. Különösen elterjedt az utóbbi, mely 1880-tól 1895-ig huszonegy kiadást ért, s azt egyik-másik németajkú gyülekezetünk is használatba vette. A berlini és drezdai könyvek különösen két irányban gazdagítják a gyermek-istentiszteletet: a gyermek Ízléséhez mért liturgiával egészítik ki s a lassú menetű chorálokat itt-ott élénkebb rhyth- musú, szinte népdalszerű vallásos gyermekdalokkal váltják fel. S nem tagadhatjuk, e két rendbeli gazdagítás megfelel a gyermeki lélek felfogásának s tevőleges természetének. A drezdai Kinderharfe liturgiájának magyar átdolgozását megtaláljuk a győri gyülekezet által kiadott „Ev. egyházi dallamok“ czímü füzeiben, mely a gyermek-istentisztelet menetét s liturgiáját Poszvék
