Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 3. szám - Balogh István: Válasz Sass István tanító úrnak
79 Hát a tanító úrnak engemet illető vácija igaz. annélkül, hogy akár rám, akár gyülekezetünkre, akár a velem békességben együtt működő tanító urakra megszégyenítő volna s a viszonyokat ismerő előtt vád alakjában megállhatna. 1893 — 1897-ig sem a porrog szent-királyi, sem a porrogi tanító urat nem küldte ki esperességi gyűlésre az egyházközségi közgyűlés ! Ennek természetes oka az, mert a zsinati törvények értelmében csak két képviselőt volt joga közgyűlésünknek küldeni. Ha állandóan a két tanító urat küldi, akkor a gyülekezet tagjai még a gondnok is állandóan elesnek attól a joguktól, hogy a gyülekezetét képviselhessék. A választott képviselők mellett napidijjal, külön fuvaron küldeni a tanító urakat nem volt mód, mert a hívek nem tudtak megegyezni arra nézve, hogy a közös gyülekezeti, vagy iskola fenntartó testületi pénztár fedezze-e ezt a kiadást, lévén Porrog is anyagyülekezet s a mellett iskolaügyeit mégis az anyagyülekezettől függetlenül intézi, azonképpen Szent-Király is. Ez az esperességünkben, sőt talán kerületünkben páratlanul álló jogviszony bizonnyára nem lesz ismeretlen Sass tanító úr előtt, ki gyülekezetünkben működött is s nem titok előtte hogy e dologba bele szólnak még a filiák is és pedig ismét a hány, annyi külön jogviszony alapján. Különben sincs tudomásom róla, hogy a tanító urak mellőztetve érezték volna magukat. Talán a fent vázolt körülményekre való emlékeztetés Sass tanító úr előtt is, a közvélemény előtt is más szinben fogja feltüntetni azt a különben senkit nem sértő, senki közönyösségét nem bizonyító s teljesen törvényszerű tényt, hogy az illető tanító urak a jelzett években az esperességi gyűlésre kiküldve nem voltak. Én ilyen dolgot nem szoktam erőszakolni, mert háborúságra vezet, holott az idő támaszt ilyen dologban is jóindulatot. A mint tapasztalni méltoztatott 1898-ban egyik, 1899-ben pedig mindkét tanító úr gyülekezeti fuvar és napidijjal, részt vett a gyűlésen. Ebben a dologban ez az „igazság* ! Egyebekben pedig teljes mértékben osztom az „Egy ev. lelkész** által irt czikk megjegyzéseit. Sokkal komolyabb dolgok vannak abban megpendítve, semhogy azok felett nevetni, vagy akár mosolyogni le. hetne s épen az egyházukat szintén szerető „őrállók“ fognak legjobban örülni annak, ha setétnek fog bizonyúlni a szemüveg, melyen át az egyház ügyeit sokszor fájó szívvel szemlélik. A ,vigyázónaku kötelessége kiáltani még akkor is, ha e kiáltástól némelyek fülei viszketnek. A tanító-egylet ügyét én egyébbként nyilvános vitatkozások által megoldhatónak nem tartom. Az alapszabály módosítás rendes utón van és kívánatos, hogy ezen utján maradva feljusson az egyházkerületig, esetleg az egyetemig hogy arra hívatott tényezők elvi határozata döntse el, ezt az egyházunkra nézve éppen nem közömbös kérdést.
