Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 3. szám - Kund Sámuel: A felekezeti tanítók állami nyugdíja
77 Foglaljon a kerületi közgyűlés határozottan állást egyházunk tanítóinak joga, nyugdíj igénye mellett s igyekezzék igazuknak érvényt szerezni; ne hallgassa el az e tárgyban elhangzott utolsó miniszteri szót, de hasonló eljárásra híva fel a testvér egyházkerületeket, Írjon fel ismételten a minisztériumhoz. Feliratában hangoztassa egy részről lehetetlenségét annak, hogy az egyház az ősök által a vallástaniak tanításáért és templomi énekvezetésért együttesen alapított díjlevelek egyedül reáliák tanításáért alapítottaknak Írassanak át, másrészről jogosulatlan méltánytalanságát azon helyzetnek, hogy tanítóink^jogos nyugdíj igényeiktől csak azért üttessenek el, mivel hü fiai egy szegény egyháznak s csekély javadalmukért többet dolgoznak a kántori teendők végzésével, mint az állami és községi iskolák szerencsésebb, mert kevesebb terhet emelő és jobban javadalmazott tanítói; s kérje meg, hogy jogra, méltányosságra való tekintettel az 1891. évi XLIÍI. t. ez. 4 §-a és az 1893 évi XXVI. t. ez. 8 §-a világos rendelkezései értelmében a nyugdíj- törvénynek a 1901-ik esztendőben újból leendő megszerkesztésénél oly irányban tegyenek előterjesztést, hogy miután az országos nyugdíj és gyámintézet alapja úgy is megbirja, de ellenkező esetben másoknak a mi szegényebben javadalmazott tanítóink érdekeinek sérelmével magasabb nyugdijigényük alább*szállításával is ezt ne kívánjuk; az (ev. ref.) Jelekezeti tanítóinknak, a temetési járulékon kivűl összes javadalmaik egész értékében állapíttasséh meg nyugdíj-igény ük; eljárásának sikertelensége esetén egyházkerületünk hasonló további eljárásra hiva fel a testvér egyház kerületeket, írjon fel az országgyűléshez kérve, hogy újabb törvényében szerezzen érvényt az 1891. évi XLIII. t. ez. 4-ik és az 1893. évi XXVI- t. ez. 8 §-ban hozott törvényének és ne engedje, hogy azok ellenére alkotmányos országban miniszteri rendeletekkel lehessen a magyar nemzet hü napszámosainak jogát konfiskálva, őket anyagi érdekeikben érzékenyen megsérteni. Ezen javaslat indokolásában előadó kiemeli, miszerint tanítóinknak jogos igényük van, hogy talán a halott-temetések után nyert járulékain kivűl — állomásuk összes javadalma arányában állapítassék meg nyugdíj jogosultságuk. Ezt vitát nem türőleg, igazolja képesítettségöknek, munkájuknak az állami és községi iskolák tanítóival legalább is egyenlő volta alapján maga az országos törvény, nevezetesen a tanítói nyugdíjazásról alkotott s azt szabályozó 1891. évi XLIII. t. ez. 4. §-a, mely csak : a) a természetbeni lakás, b) lakbér, c) a rendszeresített javadalmazás kiegészítő alkatrészét nem képező kegyúri adomány, d) helyi drágasági pótlik, e) iskola fizetésére szolgáló fa járandóság, f) irodai átalány, g) segédtartására szolgáló javadalom czimek alatt felsorolt fizetési részletekről mondja és határozza meg azt, hogy ezek a végellátás összegének kiszámításánál nem veendők figyelembe. Ugyan csak igazolja az elemi iskolai tanítók fizetésének rendezéséről szoló 1893. évi XXVI. t. ez. 8 §-a, mely teljes szövegében így hangzik; „Ha a hitfelekezeti iskolai tanító az 1868. évi XXXVIII. t. ez. 141 §-ának harmadik
