Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 1. szám - x. y.: Lesz-e valami az országos ág. hitv. ev. tanítói egyesületből?

4

pedig akkor még csak haszontalan homokbuczka volt, melyen még kutyatej sem termett; most azonban már egészen másként áll a dolog. Az állam a változott viszonyokat pedig nem veszi tekifttetbe, hanem csak a régen készült katasztert s az ott kimutatott tisztajövödelmet tekinti irányadónak, minélfogva a kántortanító nyugdija oly nevetségesen csekély összegre redukálódik, hogy szinte hihetetlen. Ezek ellenében az egyes hiába apellál, rá sem hederítenek. Itt közös akarattal kell valamit mozdítani.

Aztán itt van küszöbön az osztatlan népiskola tantervének revíziója. Nem kellene-e most itt is idejében érvényesíteni szavunkat ? És az osztatlan népiskola tanítói nem legnagyobb részt kántortanítókból állanak-e? Ha nem mozgunk, ezzel éppen úgy járhatunk, mint a nyugdíjjogosultságunkkal, azon különbséggel, hogy mig ott elvettek tőlünk, itt hat ember, hat osztálytanító terhét óhajtanák egy kántortanító vállára rakni. Ilyen lehetetlen hírek szivárognak ki mérvadó helyekről s keringenek a levegőben, a mi ránk nézve éppen nem kecsegtető. Legutóbb pedig egy igen tekintélyes egyesület, a Népnevelők Budapesti Egyesülete foglalkozott ez ügygyei, hol az előadó oda concludál, miként az osztott és osztatlan népiskolának csak egy általános tanterv szükségeltetik; azon indokolással a többek között, hogy »az csak látszat és feltevés, hogy hat ember (osztálytanító) munkájával egynek (osztatlan, hatosztályú iskola tanítója) nem lehetne versenyeznie.« Tehát e szerint a lehetőség kétséget nem szenved. Hogy pedig a gyakorlati élet ezt a versenyképességet nem igazolja, az szerinte nem a lehetőségben hanem többek között és első sorban abban rejlik, hogy »az osztatlan népiskolában működő kartársak igen nagy százaléka annyira iskolázatlan, hogy a népiskolai tanterv keretéig sem ér tudásuk.« Prosit nektek tanképesítö vizsgáló bizottságok ! Prosit nekünk osztatlan népiskola tanítói, vagyis kántortanítóknak ! Nem czélom itt ezen, hogy is mondjam, lehetetlenséggel bővebben foglalkozni, csak azt szeretném mégis tudni, váljon azok a tudatlan emberek mit csináljanak hát aztán azzal az egységes tantervvel, mely a hatszor osztott népiskolának és tudós tanítóinak is elegendő gondot és dolgot ad s mely kell, hogy azoknak is zsinór- mértékül szolgáljon ?

Mindezeket csak azért hoztam itt tol, hogy kézzelfoghatólag kimutassam, mennyi káros következménynyel jártak már eddig is és járhatnak még ezután is úgy egyéni, mint tanügyi érdekeink országos egyesületünk megalkotásának halasztgatásával.