Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 1. szám - Kund Sámuel: A felekezeti tanítók állami nyugdíja
5 Ez igy tovább nem maradhat. Országos egyesületünket ez okból is meg kell alkotnunk. És ha ennek így is, úgy is meg kell lennie, akkor alkossuk meg azt minél elóbb. x. y. A felekezeti tanítók állami nyugdija. Higgadt előadásával, alapos érvelésével, a tanügy iránti meleg érdeklődésével hat az emberre Pataky Béla úr, csékuti evang. tanító a fent irt czim alatt az „Evankelikus Népiskola“ 1899. évi 12. számában olvasható közleménye. Kedvvel szólok a kérdéshez, habár mindenben, vagy talán ép azért, mivel mindenben nem értek egyet a czikk Íróval. Nem vagyok vele egy véleményben az eljárási módozatra, nem egyik — de csak is egyik — érvére nézve. A ki túlságos sokat bizonyít, semmitse bizonyít, mondja egy régi közmondás. Egy érvével pedig a czikkiró túlságos sokat bizonyít. Ezt tehát elejteném a jó ügy érdekében. Azt mondja: „Az alap, mely jelenben úgy a felekezeti, mint az állami tanítók nyugdijának fedezésére szolgál“ (mellesleg legyen mondva a községi tanítókról egészen megfeledkezik), „nem az állam és állami tanítók, hanem a hitközségek és felekezeti tanítók jogos tulajdona.“ Talán még se! — Önmaga is ellent mond ennek néhány sorral alább eképen : „Az 1875. évtől az iskolafentartók után“ (talán jobb volna e kifejezés az iskolafentartók által minden egyes tanítójuk után) „fizetett évi 12 frt és az illető tanítók által egyszer- smindenkorra szóló befizetés és az évi nyugdij-százalék, valamint a tanköteles gyermekek után évenkint befizetett 15 kr. negyven évi szolgálat után kamataival együtt olyan számottevő tőkévé szaporodott, hogy midőn a tanító hosszas szolgálat után nyugdíjba megy, az állam az ő nyugdijához évenkint csak 64 írttal járul.“ Elismerés Pataky Béla csékuti tanító úrnak, hogy azokra, kik minduntalan de alaptanúi panaszkodnak, hogy az egyház a tanítók nyugdíjazásáért semmit se tesz és velők mostohán bánik, a számok logikájával reá czáfolt, az igazsághoz híven vallást tévén, emlékezetünkbe juttatván, miszerint a tanítók nyugdijához a gyülekezetek minden egyes tanítóállomás után 20—24 írttal járulnak évenkint, mig maga a tanító 6—10 írttal adózik. És hogy tehát a gyülekezetek és a tanítók ilyen arányban járultak hozzá a nyugdíj-alaptőke szaporításához ! — De maga a czikkiró tanító úr számadattal szolgál arra is, hogy „midőn a tanító hosszas szolgálat után nyugdíjba megy, az állam az ő nyugdijához évenként 64 írttal járul.“ — A tanítói nyugdíjtörvényből (1875. XXXII.) pedig tudvalevő dolog, hogy az állam az országos tanítói nyugdíj- pénztárba 1875.—1877. évekre évenkint 50.000 frtot, 1878.—1880-ig évenkint 100.000 frtot, ezentúl évenkint 150.000 frtot fizetett a nyugdíj-pénztárba. (36. §.)
