Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 3. szám - Poszvék Sándor: Király József Pál

66

Király József Pál.

Rég, rég aluszsza az igazak álmát. A tavaszi pacsirta mélabús szava volt altató dala. A húsvéti angyal szózata: »mit keresitek a holtak közt az élöt?« (Lukács 24., 5.) hangzik fel a sírból, melybe fáradt testét nyugalomra helyezték. Nem kell öt felkelteni, él azok szívében, kik kegyeletes hálával őrzik emlékezetét; él azon alkotásokban, melyekhez neve fűződik.

A kép, melyet e lapok t. olvasói előtt feltárok, csak néhány szintelen vonásban tünteti fel azon férfiú életét, kinek szíve egyházunk szent érdekeiért oly melegen dobogott. E sorok írója éveken át ült a szeretetreméltó mester lábainál, szava világában tanulván megbecsülni az örök igazságot, példája fényében megkedvelni Isten szent törvényét. Szívem kegyeletes súgallatát követve, kérek ez igénytelen jellemkép számára egy kis helyet. A tudomány és hit, a gondolkodás és érzelmek összhangja avatta öt az igazság lelkes papjává. Az ajkairól hangzó s az alkotásaiban megtestesült szó élő czáfolata korunk azon hamis prófétái tanának, kik az ismeretet és vallást két egymással ki nem békíthetö hatalmasságnak mondják.

Barcsfai Király József Pál egy régi lévita család sarja. Atyja Király János néptanító volt Nyíregyházán. Itt született ö 1810. január 20-án. — Atyjától örökölte a tudomány iránti szeretetet; anyjától, született Felix Juliannától, a szép és jó iránti fogékony szívet.

Nyíregyházán vetette meg alapját tudományos képzettségének. — E század elején nyíltak meg ott az önkéntes adakozás útján létrejött »latin iskola« termei. A jóságos gondviselésnek bölcs intézkedése tette lehetővé, hogy a kiváló tehetségekkel megáldott gyermek szülőföldén ismerkedhetett meg a múzsákkal, kikkel utóbb benső szövetséget kötött. Atyja, ki családja fentartása tekintetében szerény tanítói fizetésére volt utalva, alig hozhatta volna meg azt a nagy áldozatot, mit fiának idegen városban való sok évi taníttatása követelt. — Nem gond nélkül, mégis könnyebb szívvel bocsátották el a szülök védő szárnyaik alól féltett gyermeküket, midőn szép fejlődésnek indúlt fiuknak magasabb kiképeztetése parancsolólag követelte, hogy tőle megváljanak. Eperjesre küldték, a nagyhírű kollégiumba, hol az intézet jótéteményeinek élvezete