Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 2. szám - Egyesületi tudósítás

55

máglyára is elszánt rendlthetlen lutheránús buzgóságot, s büszkének éreztem magamat, hogy e fényes gyülekezetnok habár parányi tagja is lenni szerencsés lehetek.

November 29-én reggeli 9 órakor kezdődött pontosan az ünnepély a „Jövel szent lélek úr Isten“, erőteljes egyházi ének közös eléneklésével, melynek végeztével Nt. Horváth Sámuel győri e. m. esperes és kerületi e. főjegyző mondott kenetteljes oltári imát és olvasott epistolát.

Majd Gyurátz F. püspök urunk megnyitván a közgyűlést, küldöttséget menesztett az új felügyelőért, ki is nyomban megjelenvén,, a szokásos szertartársok között letette az esküt, azután elmondotta remek székfoglalóját, mely minden tekintetben megfelelt az igaz prot. szellemű érzelmeknek, Azután következtek a hivatalosan eleve megállapított üdvözlések : az egyházegyetem, az egyetemes gyámintézet, dunáninneni ág. h. ev. kerület, pápai főiskola, esperesek, kerületi főiskola Sopron, Pápa város tanácsa, Veszprém vármegye, pápai kath. egyház stb. részéről. Mindezen üdvözlésekre fennkölt hangon s érzéssel válaszolt felügyelőnk.

A hivatalos rendben megállapított üdvözlések bevégeztével felügyelő urunk kivonult a templomból a paróchiába, hol a még hátralevő küldöttségek tisztelgését fogadta, mialatt a ;közgyülés néhány sürgős kerületi ügyet intézett el.

Ez alkalommal járultunk mi is felügyelő Urunk elé mindjárt másod sorban, hogy tisztelegjünk a dunántúli ág. h. ev. tanítóság helyett és nevében. Mintegy 14—15en sorakoztunk elébe a fogadó teremben, hol a tanítóság nevében a következő beszéddel üdvözöltem.

Méltóságos felügyelő úr! A dunántúli egyházkerületnek 400-at meghaladó tanítósága helyett és annak nevében állunk itt néhányan, hogy méltóságodat fontos hivatalának küszöbén szívünk legszentebb melegével üdvözöljük. Igen szerény a mi állásunk még mindig a társadalomban ; de annál dicsőbb és magasztosabb hivatásunk az emberiség boldogulásának elérhetésében. Mert ha a népnek tanítója az ő hivatásának magaslatán iparkodik minden körülmények között megállani, úgy a legáldásosabb munkát fogja végezni az emberiség javára s a mi a legnagyobb tanító mesterünk Urunk Jézusnak gyönyörű hasonlata szerint ez elhintett mustármag utóbb terebélyes fává fog növekedni, úgy any- nyira, hogy annak ágain fészket raknak az égnek madarai. De milyen legyen ez általunk elhintendő mustármag? Legyen a jámborság és isteni félelem által megtisztított őszinte egyháziasságnak magva; legyen az önzetlen lángoló hazaszeretetnek egészséges, jó magja, és legyen a társadalmi rend összetartozandóságának mindig és minden körülmények között békességben és felebaráti szeretetben ápoló magja. Ha e háromféle de egy nemes irányú magot híntegeti szüntelen a néptanító szerény hivatása körében, úgy az Istennek szent hajlékai, a templomok soha üresek nem lesznek, mert a vallásosság és egyháziasság fog lakozni az emberek szivében ; akkor a hazaszeretet szent lángja égi malasztként fog szállást kérni magának a honfiúi keblekben, és az „Itt élned halnod