Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 2. szám - Egyesületi tudósítás
56 kell!“ szent elv nyomán egygyé fog hazájával nőni annak minden polgára ; akkor a társadalmi rend soha nem fog fenyegetni felbomlással és a mai korban sajnosán tapasztalt többféle félszeg kinövések hirdetői rideg keblekre fognak találni és szégyennel fognak felhagyni ámító munkáikkal. Hogy e kerületnek tanítói, mint anyaszentegyházunknak, drága hazánknak s az emberi társadalomnak közharczosai miként feleltek meg eddig e nemes hivatásnak, arról elég világosan meggyőz bennünket egyházkerületünk sőt országos közoktatásunk statisztikai kimutatása, melyekben a dunántúli népnevelés ügye a legelső sorban tündöklik ; de meggyőz bennünket maga a tényállás, mert e kerületben áll a mi si- onunk, mint erős vár s nem kell panaszkodnunk és sajnálkoznunk a hitetlenek tévelygései miatt. A hol a józan ész van, ott van a tudomány» a hol a tudomány van, oda nem férkőzhet be a legveszedelmesebb ellenség sem. A tudománynak és a józan észnek hatalmával tudta e kerület magától távoltartani mindeddig ama gonosz ellenséget, mely a szoczializmus virágos, de veszélyes útjára iparkodik csábítani a könnyen hivő laikust. Szerénytelenség nélkül legyen mondva méltóságos Felügyelő úr, hogy ama 400 ág. hitv. ev. tanító, kik a mai napon méltóságodnak fő- vezérsége alá sorakoznak, nem kicsinylendő érdemmel járultak ahhoz a jó ügyhöz, melyet imént vázoltam. Ugyanazért ma a midőn mélt. Felügyelő úr elé tiszteletteljes hódolattal járulunk, szent fogadást teszünk arra, hogy ezután is a tndomány hatalmával, szent vallásunk* meggyőző erejével, a hazaszeretet legmelegebb lángjával s az emberi társadalom béke osztó szövetnekével fogunk harczolni azon csatamezőn, mely számunkra kijeleltetett és a melyen a fővezéri szerepet méltóságos Felügyelő úr fogja ezután teljesíteni. Legyen szabad azonban ez alkalommal egy őszinte kérelemmel is járulnunk Méltóságos Felügyelő Úr kegyes színe elé! Ha netán küzdő társaink sorában itt ott néha napján az „errare humánum est“ elvből kifolyólag hiányosságokat tapasztalna, kegyes kedjék ezeket megszüntetni atyai, bölcs és részrehajlatlan közbenjárásával ; a híven és lelkiismeretesen küzdőkkel szemben pedig ne szűnjön meg biztatólag lelkesíteni, hogy így a lankadok a munkára való serkentés, á folyton híven küzdők pedig a lelkesítés által megaczélozva siessenek azon kitűzött czél felé, melynek neve: vallásos buzgóság, lángoló hazaszeretet, társadalmi rend és jólét. Hogy pedig ezt évek hosszú során velünk megcselekedhesse a Méltóságos Felügyelő úr, egy szívvel lélekkel óhajtjuk, hogy a jó Isten Méltóságodat magas hivatalában a legjobb egészségben, boldogságban és lankadni nem tudó munkásságban igen soká éltesse!“ A közös éljen elhangzása után Felügyelő úr a legbarátságosabb érzelemből kifolyó szép beszédet intézett hozzánk, melyben nyomatékosan hagsulyozta, miszerint az ő meggyőződése is egyedül az, hogy okos, értelmes, békés és vallásos polgárokat az egyháznak, hazának és
