Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 2. szám - Tárcza

52

Minden kérdésünkre csak egy feleletben

Szólhat az igazság, hogy Petőfi neve

Él, míg madárka zeng, míg langy szellő lebben, .S' hazánk fölt borúi az Isten kék ege.

Él, örökkön él, ki mi köztünk is lakott,

.S' házunk volt a háza és népünk a népe;

Bűvös dalaival ki szívünkbe hatott,

S ott is maradt annak kellő közepébe.

Szabadság s szerelem! ti lesztek kísérők A költőkirálynak fényes útján végig;

Lelki nagyságának tetőpontját mérők,

És véle ti mentek jöl, egész az égig.

De feledve nem lesz a jó mészáros sem Hű feleségével s ifjabbik fiával.

Emié kink fátyola róluk is föllebben,

S híddal kötjük össze múltjukat a mával.

Hiszen ők gondozták, hiszen ők szerették A mennyire ember e kettőre képes.

A legdrágább szókat ajkárul ők vették ;

Legszerelőbb anyám, apám s öcsém, édes!

Hát álljon e hajlék, s falában a tábla Kiáltsa az igét ötven évtől kezdve,

Hogy öröklét vágott a halál dolgába,

Midőn a magyar hon egy hű fiat veszte.

Ti meg, dömsödiek, csak előre bátran!

Leikével éljetek, nyomait járjátok,

S az Ég kegyelmének teljes jóvoltában

A boldogság napját virasztja föl rátok.

Kis mama — kis emberekről.

Jegyző uramiék istállójában a tenyeres talpas cseléd leány már elvégezte a fejést és két riska is csak immel-ámmal ropogtatta a zamatos luczernát.

Az öreg tehenes messze kitárta az ajtót, hogy az istálló fülledt levegője lehűljön.

Vacsora után még egyszer kiszaladt jegyző uram kis unokája, a ki nyaralni jött le nagyapához a fővárosból és városi gyerek létére