Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 2. szám - Tárcza

51

csak akkor, és csak úgy áldja meg a jövő e*er esztendőben a nemzetet, ha mindenki ott, a hová rendeltetett hiven teljesíti kötelességét

A földmives szorgalmasan dolgozik; az iparos ernyedetlen buzgalommal törekszik arra, hogy munkája minél tökéletesebb legyen; a tudós elméje nagyságát az emberiség boldogulhatására szenteli: a tanuló pedig a tőle várt eredményeket szorgalma, jó magaviseleté által biztosítja. —

Ha ti is, igy éltek, e tudatban haltok; hazátok boldog és nagy leend. Amen 1

Nagy Bálint.

Petőfi emlékezete.

— i8gg. október 8. —

A dömsödi Petőfi-emléktábla leleplezési ünnepére irta: Tóth István.&)

Haldokló hattyúját emlékezetének

Otven éve látjuk fiejünk fiölött szállni,

S mégis gyönyürüen hallatszik az ének,

S röptében a madár 'nein akar megállni.

Hova szállsz te madár? Melyik tartomány az,

Hol meggyengül szárnyad s lezuhansz a földre?

Hegy-e avagy róna, tenger-e vagy száraz,

Hol lát a siró szem téged összetörve?

Szólhatok én hozzá a szálló madárhoz,

És szólhatnak hozzá ezernyi ezerek!

Annyi köze van a múlthoz, mint a mához,

S egynek tekinti a nyarat és a telet.

Nincs mélység előtte, sem a magasságnak

Nem fiéli szemünkkel föl nem ért határát.

Hallója a lelkünk szépséges hangjának,

És érzi a szívünk kifogyhaÜan báját.

S vaj meghal-e végre ez a madár, kit ő

Szép t> Tündér álmában « hattyúnak nevezett ?

Vagy a végtelenség és az örök idő,

A miken keresztül dicső útja vezet?

*) Az 1845—46-ik évben Petőfi atyja Dömsödön (Pestraegye) volt mészáros, a a költő is ott töltötte neveseit időt. A jó dömsödiek emléktáblával jelölték meg a kis házat, melyben Petőfiék laktak. Ez alkalomra irta munkatársunk ezen költeményét. Ugyanő tartott emlékbeszédet is a leleplezési ünnepélyen. Se*rk.