Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 2. szám - Nagy Bálint: Mi módon lehet értékesíteni az ezredévi kiállítás tanulságait a népiskolában?
47 A mely tárgyakat pedig' eredetiben felmutatni, részint drágaságuk, részint ritkaságuk miatt nem lehet, ezen nincs mód máskép segiteni mint jó képek által. Régi megdönthetien igazság ám az is, hogy ha valakit tanítani akarunk valamire, úgy azt elsőbben is magunknak is tudnunk kell valamint érteni a közlési módot. A tanítóképzők adnak ugyan általános és szakismeretet növendékeiknek, de az anyag mikénti közlésére, vagyis a módszerre mégis csak a gyakorlat, az étet tanít meg igazán.*) Az ismeretek kiegészítése, bővítése szinte az életkor haladásának egyik következménye, amennyiben éveink szaporulatával tágulnak — részint közvetlen szemlélet, részint pedig írásbeli (olvasás által való) megismerés alapján tudataink. Hogy pedig sokat és sokfélét szemlélhessünk kevés fáradsággal, kevés költséggel; — hogy — ebből kifolyólag — sokat tanulhassunk kevés idő alatt, — a tudományért, hazájuk előmeneteléért, minden nemesre kész férfiak rendeznek részint nemzeti, részint világ-kiállításokat. Legyen azonban a kiállítás bármily jellegű, mindig megfelel a már fentebb is érintett azon eszmének, hogy az, az ismeretek megszerzésére, a tudományok bővítésére, a nemes verseny előmozdítására, legalkalmasabb eszköz amennyiben itt összepontosul minden, ami azon kor legki. válóbbja, legremekebbje. Önként következik ebből, hogy a kiállítások megtekintése lévén hatalmas eszköz arra, hogy ismereteinket gyarapíthassuk: minden embernek úgyszólva kötelessége azt megtekinteni; mig határozattan mulasztást követ el azon tanító, vagy tanár, ki azt megnézni bármi oknál fogva elmulasztja, tudományos ismeretkörét ez utón nem bővíti. A kiállítások megtekintésének fontosságát belátták — habár ugyan mind nem is — az iskola-fentartó faktorok, amennyiben tanító, jukat arra serkentették, nem ritkán anyagi segélyben részesítették ; belátta maga az állam is, mert ez ügyben a legmesszebb menő kedvezményekben részeltette tanítóitHogy pedig áttérjek a fentebb általánosságban a kiállításokról mondottak után a mi ezredévi kiállításunkra: annak megtekintését nemcsak az általános ismeretek gyarapításának szempontjából tartom okvetlen szükségesnek, hanem haznfisag tekintetéből is elvárom és megkövetelem hazám minden tanítójától, mert nincs haza, nincs ország, melynek oly nagy szüksége volna tanítói hazafiságára, mint a mi hazánknak. A hazaszeretet itt nyer hatalmas tápot, erős inpulsust, büszke öndu- tatot, mely a csüggedőket bátorítja, a kételkedőket meggyőzi, az ingadozókat megerősiti, a jó hazafiakat pedig fölemeli; mert ezredévi kiállításunk arról tanúskodik, hogy ez a nép, mely annyi viszontagság között, anynyi szenvedés árán is idáig tudót fejlődni iparban, tudományban, művészetben : nem halhat meg, hanem élni fog a nagy népek csa•) Bizony egy jó tanító-képző mai nap már a módszertani elvek gyakorlati alkalmazásában is kellő előkészülettel bocsátja ki növendékeit. Szerte.
