Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 2. szám - Ziermann Lajos: A gyermekeknek a nyilvános isteni tiszteleten való részvétele
ebben a gyermekeket könnyen megnyerhetjük Isten országának, ebben tejet adhatunk nekik, hisz az kell még nekik, minthogy »tudatlanok az igazságnak a beszédében«, (zsid. 5. 13), ebben lehet őket »az Isten beszédinek kezdetinek betűire tanítani«, ebben szólhatunk nekik »mint testieknek, azaz mint gyermekeknek a Krisztusban.« (I. kor. 3. 1.) De a mint a gyermekek a tej ételek mellett, testök erösbödésére, hús ételt is kapnak, úgy adjunk nekik, jelkük erösbödéséért, ha lehet így beszélni, a szellemi tej mellett, szellemi húst is, a könnyebben emészthető mellett nehezebben emészthetöt is. A mondottak után valaki könnyen azt kérdezhetné: mit használ az egésznek, ha sikerül itt ott elvétve oly kedélyt, nevelni, a mely az uralkodó korszellem alól kivonja magát és mint vallásos és erkölcsös egyén a vallástalan és erkölcstelen világ közepette itt áll, mint egy magányos oázis a sivatagban? Mindenesetre a sivatag daczára az oázisnak sivatag marad, de ki ne választana egy talpalatnyi viruló zöld térséget is szívesebben, mint a futó homok holt egyformaságát! És ha egyszer egyes szivek regenerálódták, úgy kétségtelenül a jelenleg oly elszomorító viszonyaink mind megváltoznak s megújulnak. Azért ragadjunk meg s használjunk fel mindent, hogy egy oly generátiót neveljünk fel, mely így szól: »Egy dolgot kértem az Úrtól, most is azt kérem: hogy lakhassam az Urnák házában, életemnek minden idejében: hogy láthassam az Urnák szépségét, és látogathassam az ö templomát.« (27 21. 4.) Ha őszintén s igazán fáradozunk ezen munkán, és ez szent kötelességünk, mert a pädagogia az egyházzal szemben nem lehet közömbös, hisz mind a kettő ugyanazon czélt akarja az emberen elérni, akkor a jó Isten sikerrel fogja azt koronázni, csak nem szabad kezünket tétlenül összefonni, hanem vigyázva és imádkozva, »félelemmel és rettegéssel« hivatalunkat betölteni. Küzdj és »ne bocsásd le kezeidet!« (Sofoniás 3. 16.) És ha háladatlanság, gúny és rosszakarat el akarja rontani hivatásunk feletti örömöt, ha mindennapi gond munkánknak és törekvésünknek gátat akar vetni, ha erőnk és kitartásunk lankadni akar, akkor gondoljunk testvéreim Ezsaias ama szavaira: A kik az Urban bíznak, azoknak erejek megujúl és szárnyokkal magasságra repülnek, mint a saskeselyük: futnak és nem fáradnak el: -árnak és nem lankadnak meg!« (Ers. 40. 31) Amen. Ziermann Lajos, ev. lelkész.
