Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 2. szám - Ziermann Lajos: A gyermekeknek a nyilvános isteni tiszteleten való részvétele
44 a tolvajok ki nem ásnak. Az élet küzdelmei és viszontagságai közt számtalanszor felemelhet s vigasztalhat az egyázi ének. Csak egyet említek: »Légy csendes szívvel, légy békével, bízzál ember az Istenben!« szomorú jelenet, ha az ember beteg ágynál áll és egyetlen bibliai mondatot vagy egyházi éneket nem tud a beteg vagy haldokló emlékezetébe juttatni. Azért háladatos munka, ha a tanító az ismeretesebb egyházi énekeket betanultatja, Talán jó volna a héten keresztül azon énekeket gyakorolni, a melyek vasárnap a templomban énekeltetnek. Az előkészítéshez tartozik még az epistola, vagy evangeliom vagy pedig szabadon választott textus, a melyről épen prédikálnak, megmagyarazása az iskolában. A hol ezt a munkát a lelkész végzi, ott azt tudni is fogja, mit közöljön a gyermekekkel, mire kelljen különösen a figyelmet felhívni, hogy azok az ö predikáczióját könnyebben és némikép megérthessék. Ha ezen munkát a tanító végzi, véleményem szerint, jó volna, ha ö az illető textust előbb a lelkészszel megbeszélné. Persze ez csak ott lehetséges, hol lelkész és tanító közt igazi munkatársi viszony áll fenn. A hol a gyermek isteni tiszteletek vagy vasárnap délutáni katechiásitok vannak szokásban, ottan nevezett órában különösen ha a délelőtti és délutáni isteni tiszteletnél ugyanazon szent Írásbeli helyről tárgyalunk mind a két isteni tiszteletre elő lehet őket készíteni. Hogy végre az isteni tisztelet alatt a gyermekek figyelmességét fokozzuk, czélszerünek tartom ha akár az előkészítő órában, akár a gyermek isteni tiszteletnél néha néha a hallott predikáczi- óból könnyebb kérdéseket teszünk. Csak arra kell ügyelni, hogy ez ne legyen vizsga, hanem épen csak alkalmas helyen közbeszúrt könnyebb kérdés, mely a kevésbbé figyelmes gyerrrieket arra bírja, hogy máskor jobban vigyázzon s figyeljen. Régente persze ebben a tekintetben hathatósan segített a család, a mennyiben ott, a mint az öregebb emberek beszélik, a hallott predikáczióról gyakran elbeszélgettek és így apraja és nagyja előtt felelevenedett. Ma a midőn a viszonyok annyira átalakultak, sajnos nem előnyünkre, hogy a gyermekek sem akarnak tekintélyt elismerni, a mikor a lelkészszel vagy tanítóval megeshetik, hogy a tegnap áz iskolából kikerült gyermek, égő szivarral a szájában, csak úgy a hogy még -megbillenti kalapját előtte, ma e szomorú viszonyok megváltoztatását az egyháztól és iskolától várják. Mindent azok sem tehetnek, de igenis sokat tehetnek, azért jertek munkálkodjunk kar karban, kéz kézben »míg nappal vagyon; eljö az éjszaka, melyen senki sem cselekedhetik!« (Ján. 9. 4.) Hintsük az isteni ige magvát öregek és fiatalok közt, az Ur szavára ki fog az kelni, az az Ur a mi szerény törekvésünket sikerrel fogja koronázni. Én a speciális gyermek isteni tiszteletet szükségesnek tartom,
