Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 2. szám - Ziermann Lajos: A gyermekeknek a nyilvános isteni tiszteleten való részvétele
43 nek bocsánatja nem valami kigondolt dolog, hanem ránk bűnös emberekre nézve szükségessé vált tény. Persze, hogy ez csak úgy fog a gyermek előtt világos lenni, ha szülök és tanítók Pál apostol e szavait szem előtt tartva: »Igaz beszéd ez, és mindenképen méltó, melyhez ragaszkodjunk. Hogy a Krisztus Jézus jött e világra, hogy a bűnösöket megtartaná, kik közül első én vagyok« (Tim. I. 1. 15.) maguk is részt vesznek az Úr vacsorájában. Ha azonban a szülök, és a mi még szomorúbb, ha a tanítók azon »felvilágosodottak« közé tartoznak, kik ilyeneken túl teszik magukat, kik tiltakoznak az ellen hogy ök bűnösek és kiknek nincs szükségük bűnöknek bocsánatjára, úgy jobb ha a gyermek távol marad, legalább nem veszít a sacramentum az ö szemében, jelentőségéből. Óvakodjunk, munkatársaim az Ur szőllőjében, nehogy kevély séggel és önámítással saját lelkünket megmérhetetlen veszedelembe taszítva, a kicsinyeket is megbotránkoztassuk, mert Krisztus Urunk, valamennyünk mestere azt mondja: »Valaki pedig megbotránkoztat valamelyet a kicsinyek közül, kik én bennem hisznek, jobb volna annak, hogy egy malomkövet kötnének a nyakára, és a tenger mélységébe vettetnék, jaj t világnak a botránkozások miatt: Mert szükség hogy legyenek a botránkozások de jaj az emkernek, a ki által a botránkozás lészen.« (Máté 18. 6—7) És kétszeressen háromszorosan jaj a szülőnek, a tanítónak, a ki által a botránkozás lészeri mert: »nem akarja a ti mennyei atyátok, hogy elveszszen egy is e kicsinyek közül« (máté 18. 14.), kik a ti gondjaitokra lettek bízva! A kővetkezőkben szeretnék még egyetmást a gyermekeknek a nyilvános isteni tiszteletre való előkészítéséről és a figyelmesség fokozásáról szólni. A gyermekeknek a nyilvános isteni tiszteletre való előkészítésénél újra a tanító teheti a legtöbbet. A collektákat, saját érdekében is, a mennyire csak lehet, begyakorolja, úgyszintén az egyházi énekeket; minden tanítót ambitiója ösztönzi, hogy a gyülekezeti ének minél magasabb színvonalon álljon. De nem csa a dallamok legyenek a gyermekek előtt ismeretesek, hanem többé kevésbbé a szöveg is. Kinos benyomást tesz, ha egy iskolás gyermek, vagy akár felnőtt is, az ismertebb egyházi énekeket csak úgy tudja elénekelni, ha minden sort a könyvből betűz. Valamennyi egyházi éneket s azoknak valamennyi versét könyv nélkül betanulni sok, sőt lehetetlen, de igenis elvárható, hogy a nagyobb iskolás gyermekek azon egyházi énekeket teljesen ismerjék, melyek úgyszólván alapját ké pezik egyházi énekeinknek. Az egyházi énekekkel a tanító tanítványainak oly kincset ad, melyet sem a rozsda, sem a moly meg nem emésztenek s melyet
