Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 2. szám - Ziermann Lajos: A gyermekeknek a nyilvános isteni tiszteleten való részvétele

42

zet jó lelkiismerettel elmondhatja: »Engedjetek a ti előttetek járóknak és hallgassátok azokat!« (Zsidók. 13. 17.)

Ha most már a gyermek a templomban van, felmerül a kérdés: hol üljön a gyermek?

Nézetem szerint csak két hely van, a hol a gyermek ülhet. Vagy szüleinél ül, kik akkor vigyázni is fognak rá, vagy pedig egy, az iskolás gyermekek számára fenntartott, közös helyen ül. Utóbbi esetben azonban feltétlenül szükséges, hogy a tanító tanítványai közt üljön, különben a rokonczátlanság szelleme tanyázik köztük.

Ha most már a tanító tanítványai közt ül, úgy azok itt is, ha csak félszemmel is, ö reá néznek. A gyermek szeme pedig rendszerint éleslátó, azért a tanító mindenek előtt vigyázzon saját magára, mert a szavak: »Wie er sich räuspert und wie er spuckt, das hat er ihm treulich abgeguckt« hamar érvényesülnek.

Ha úgy vélekedik a tanító, hogy ö neki kényelmesebben szabad ülni, meg lehet győződve, hogy tanítványai nem sokára kényelmesen fognak ülni. Ha a tanító ima alatt a kezek összekul- csolását feleslegesnek tartja, tanítványai is annak tartják. Ha a tanító saját személyére nézve a buzgó éneklést méltatlanak tartja, úgy a gyermekek is némán és méltóságteljesen fognak a levegőbe bámulni. Ha az újság jobban érdekli a tanítót, mint a predikáczió, úgy bizonyos lehet abban, hogy gyermekei is lopva mesés könyvet olvasnak Ha a tanító isteni tisztelet alatt körmeinek tisztaságáról gondoskodik, tanítványai is követni fogják példáját. Azért mindenek előtt a tanító ne lankadjon el Isten igéjét és a szent beszédet örömest és buzgón hallgatni és minden kicsiséget, mely templomba nem illik, kerüljön. Nem rontja le az ö tekintélyét ha jámbor gondolkozása külsőleg is kifejezést nyer, hisz az Ur azt mondja: »a kevély szemüt és felfuvalkodott szívüt el nem szenvedem.« (101, 21. 5.)

Ellenkezőleg, nem elég korán tanulhatja meg a gyermek, hogy létezik egy hatalom, mely előtt valamennyi embernek egyforma mélyen kell meghajolnia, hogy a templom nemcsak gyülekező helye a szegényeknek és gazdagoknak, hanem hogy itt mindezen különbségek, melyek a templom falain kivül léteznek s létezniök kell, megszűnik. »Mert mindenek vétkeztek, és az Isten dicsőségétől elmaradtak. Megigazúlnak pedig ingyen Isten kegyelméből a Jézus Krisztusban lett váltság által.« (Rom. 2. 23. 24,)

És hogy a gyermek ezt belássa s elismerje, szükségesnek tartom, hogy a nagyobb iskolás gyermekek a gyónásnál és úrvacsoránál jelen legyenek. Eltekintve attól, hogy a kántor énekléshez igen jól használhatja őket, egyúttal látják és hallják, hogy az ember önerejéből és ha az ö élete és magaviseleté még oly kifogástalan is Isten előtt meg nem állhat; hogy a megváltás és bűnök-