Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 2. szám - Ziermann Lajos: A gyermekeknek a nyilvános isteni tiszteleten való részvétele
41 lakást és ilyen vajmi kevés van, hisz a »természet szerint a haragnak fiai vagyunk, mint egyebek is« (Eph. 2. 3.) az az ö másik természete, a szokás következtében, eljuthat oda, hogy őszinte szívvel elmondja: Uram, szeretem a te házadban való lakásomat, és a te dicsőséged hajlékának helyét!« (26. zs. 8. v.) Ily emberről aztán elmondható: »Te természet szerint való vad olajfából vágattál ki és természet ellen béoltattál a szelíd olajfába.« (Rom. 11. 24.) Különben a kényszerrel csak ott fogunk czélt téveszteni, a hol a szülök, gyámok, tanítók maguk is csak kényszernek tekintik az egész dolgot. Ha azonban a szülök rendesen és szívesen járnak el templomba, úgy tudni fogják, mily utón módon ébreszthetnek gyermekeikben is kedvet Isten háza iránt; nem kell akkor vasárnap bottal a gyermeket a templomba hajtani, minthogy a héten keresztül jutalom fejében már megígérték gyermeküknek, hogy elmehet velük. Erre különös súlyt kell fektetni: te eljöhetsz velünk, megengedjük, hogy velünk eljöjj. Nem igen tudok magamnak gyermeket képzelni, ki nem szeretne szüleivel bárhová is elmenni. Ép úgy a tanító is, ki a tanítás mellett nevelni akar és mint nevelő mester a gyermek lelki világát ismeri, mindig meg fogja találni a gyermek szivéhez vezető azon utat, melyen az Isten háza iránti szeretetet becsepegtetheti, mely így szól: »Mely igen szerel- metesek a te hajlékaid, óh seregeknek Ura: Az Urnák pitvaraiba való menetelnek kívánsága miatt elfogyatkozik az én lelkem, mert jobb nékem egy nap a te pítvaridban, hogy nem másutt ezer nap.« (84. szolt.) »Akár szolgálat, forgolódjunk szolgálatban: a ki tanító a tanításban!« (Rom. 12. 7.) Ezen szavak szent és nehéz kötelességeket raknak a tanító vállaira; nemcsak egy gyülekezetnek tanítójától kívántatik, hogy tanítással és példaadással a föpásztor nyomdokain haladjon, megkívánható ez egy iskola tanítójától is, »mert vigyáznak ök a gyermekek lelke felett »úgy mint számadók,« a tanító az isteni tisztelet körüli teendőit is örömmel és ne bánattal végezze, ha ezt teszi, úgy a pásztort követni fogja kis nyája is. Alaposan elhibázott módszer az, ha a tanító a templomba nem járó gyermekekről, minthogy ö maga se megy el, egy másik iskolás gyermek feljegyzései utján szerez tudomást. A hova én magam tsem akarok eljárni, ne várjam, hogy tanítványaim oda elmenjenek. Ha azonban a tanító szívesen jár templomba, úgy tanítványai is, félelemmel párosult tisztetettel tekintenek ö reá, példáját követni fogják, minden kényszer és büntetés nélkül sikerülni fog az oly tanítónak, ki mester az ö iskolájában, kiről az egész gyüleke
