Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 2. szám - Ziermann Lajos: A gyermekeknek a nyilvános isteni tiszteleten való részvétele
40 czélt avagy hogy immár tökéletes volnék: hanem igyekezem, hogyha elértem-e, melynek okáért is megfogattattam a Krisztus Jézustól. (Filip. 3. 12.) Ilyformán a gyermek lelke már korán azon üdvös benyomást nyeri, hogy az élet, a hit, a tudás nem valami kész és befejezett, hanem véghetetlen, mely folytonos tanulást és megpróbáltatást igényel. Azonban eltekintve mindettől, az egyházi beszéd végső czélja nem tanítás és tanulás, hanem építés. A tanítás és tanulás csak eszköze a czélnak, az épülésnek. Ha most már az egyházi beszéd igazán épületes, azaz ha nemcsak az értelemre és akaratra hat, hanem a szívre, kedélyre is. akkor a gyermekeket sem fogja hatás nélkül hagyni. És mint az egyházi beszédnek, úgy az evang. isteni tisztelet többi részének is építés a czélja. A liturgia, különösen ha a responsoriumokat az egész gyülekezet énekli, minden esetre épületesen fog hatni a gyermek kedélyére, a mint hogy felnőttét se hagy érintetlenül. És az egyszerű, az anyanyelven mondott, illetőleg énekelt liturgia nem is oly nehezen érthető s a tanítónak a kollekták gyakorlása közt alkalma van a tán nehezebben érthető részeket megmagyarázni. A templomi (agendalis) ima pedig oly népies, egyszerű és biblikus hangon és szellemben készült, hogy a gyermek is megértheti és a gyülekezettel együtt imádkozhatja. Az Ur imája, áldás és egyházi ének a gyermek előtt, részint az iskola, részint a család révén, ismeretesek. Ugyanaz mondható az epistolákról s még inkább az evanggelimokról. Azon állítás tehát, hogy a gyermekek egy evang. isteni tisz teletet nem érthenek meg, tarthatatlan. Ezt legfeljebb a 6 — 9 éves gyermekekről lehetne mondani. De ezek se maradjanak el, mert feltéve, hogy nem értenek semmit az isteni tisztelet egyes alkató részeiből, legalább épülhetnek és a közösség szellemét a részvétel ápolja. És ha ezt se tételezhetjük fel, mégis ezen gyermekeket is kell a templomba hozni, mert mikép a járást tanulnunk kell, úgy a templomba járást is tanulnunk kell; mikép az embernek az életben sokat kell megszoknia, úgy a templomba járást is meg kell szoknia és a szoktatás ideje ép a gyermek évek. így vélekedik a szent irás is: »Tanítsd a gyermeket is az ö utának módja szerint; még mikor megvénheszik is, el nem távozik attól.« (Példabeszédek 22. 6.) a bölcs Sirak 7. 25 alatt szintén azt mondja. Sokan úgy vélekednek, hogy ily korai kényszer a gyermekből minden egyházias szellemet ki öl, én saját magamon az ellenkezőjét tapasztaltam. Ki természetéből kifolyólag nem szereti az Ur házában való
