Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 2. szám - Ziermann Lajos: A gyermekeknek a nyilvános isteni tiszteleten való részvétele
39 az áll: »a gyermek pedig igen kicsiny (fiatal) vala.« (Sám, 1. 1. 24.) Persze erre azt lehetne válaszolni: Anna fogadalom következtében kényszerítve volt fiát az Úrhoz vezetni. . . De hát nem legszentebb kötelessége-e minden keresztyén szülőnek gyermekét az Úrhoz vezetni, gyermekét az Ur kezébe visszaadni, a kitől azt vette ? A tizenkétéves Jézus nemcsak a templomba megy, hanem a tanítók közzé ül »és hallgatja és kérdezi vala őket«. És váljon nem kell-e ma is a gyermekeknek az Úrral így nyilatkozniok: »azokban kell nekem foglalatosnak lennem, melyek az én atyámnak dolgai ? Szent írásbeli alapon állva tehát — a gyermekeknek a nyilvános isteni tiszteleten veló megjelenését nemcsak nem akadályozhatjuk, hanem egyenesen követelnünk kell azt, gondolva az Urnák szavaira : »Engedjétek hogy jöjjenek én hozzám a kis gyermekek, és meg ne tiltsátok őket; mert ilyeneké az Istennek országa.« (Márk. 10. 14.) Ezen szavakat Krisztus Urunk mondotta s az ö szájában álnokság nem találtatott! De még az is, a ki nem akar vakon az Ur igazságosságában bízni, beláthatja, hogy ítélete teljesen jogosult s helyes. Ezt akarom bebizonyítani. Mit csináljon a gyermek egy ünneplő gyülekezetben, melyben nem ért semmit? Ez a legfőbb ellenvetése azoknak, kik nem akarják, hogy a gyermekek a nyilvános isteni tiszteleten megjelenjenek. Igaz, hogy egy 6 — 12 éves gyermek az egyházi beszédből, mely isteni tiszteletünknek központja, nem sokat ért, de hogy absolut semmit sem ért, illetőleg érthetne belőle, azt kétségbe vonom. Ha a mi viszonyaink közt, egy egyházi beszéd oly magas színvonalon áll, hogy egy nagyobb iskolás gyermek már semmit sem érthet belőle, úgy a többi egyháztag is vajmi keveset fog belőle érteni Nekünk, falusi lelkészeknek, úgy kell beszélnünk, hogy híveink megértsenek, ha pedig azok megértenek, úgy legalább is né- mikép gyermkeik is meg fognak érteni. Különben is igazat adok Gelzernek, ki határozott tévedésnek mondja azon állítást, miszerint a természetes és egészséges nevelésnek alapfeltétele, hogy a gyermeknek semmi mást ne nyújtsunk, mint a mit eszével tökéletesen felfogni és megérteni képes. Ily állítás mellett könyü szerrel bebizonyítható, hogy Isten és egy láthatatlan világ fogalma megfoghatatlan és érthetetlen. Ellenkezőleg nem lehet elég korán az ifjú lelket oly tárgyakkal megismertetni, melyekre fel kell tekintenie, melyek előtt meghajol, melyekből bár sokat elsajátíthat és felhasználhat, de lépésről lépésre újabb mélységekre bukkan, melyeket nem ért meg, melyek előtte megmagyarázhatatlanok. »Nem hogy immár elértem volna a
