Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 2. szám - X–Y: A tanítóegyesületi lelkész-elnökségek
36 akkor, ha azzal megbizatik. Itt a gyülekezetben pedig igen, tanítsa a lelkész a hívőket ékks szóval és jó példaadással s a tanító is, mint egyik gyülekezeti tag a többiekkel egyetemben szintén hódolni fog tanításának; a gyülekezeten kívül pedig a hitetleneket tanítsa. Vagy tán a tanítóegyesületek is a hitetlenek országát képezik, kiket a gyülekezeten kívül is kell a hitre, vagy más egyebekre tanítani? Ezt nem ismerhetjük el igazságnak. Az említettek szerint tehát látható hogy a tanító-egyesületekben lelkész elnök nélkül sem vallja az egyház semmiféle kárát. Talán hát a lelkészi egyéni érdek? Az sem. Mert csak tán nem hiszi a lelkészi kar, hogy a tanítóság érdekében állna a lelkészség érdekei ellen agitálni? Hisz ekkor maga alatt is vágná az ágat! És váljon miért viseltetnék a tanítóság a lelkészek iránt ellenszenvvel? Hisz tudjuk, hogy ellenszenv rokonszenvet nem szülhet. De váljon mi érdeke lenne a tanítóknak a lelkészséggel ha. dilábon állni? Semmi! Tehát ezen vélemény csak elferdítése a valóságnak. Ilyen ellenszenv a lelkészek személye iránt nem létezik, ez csak képzelet. A tanítók nem azért óhajtanák lerázni magukról a lelkészi gyámkodást s így a tanítóegyesületi lelkészelnökséget, mivel ellenszenvvel viseltetnének a lelkészi kar iránt, hanem azért, mivel úgy gondolják, hogy immáron ök is kinőttek a gyermeksarukból s így a lelkészi egyéni gyámkodás rájuk nézve sértő és lealázó. Értsük meg jól. A tanítóság nem az egyházi, hanem csupán a lelkészi egyéni gyámkodás és befolyás ellen tiltakozik s viseltetik ellenszenvvel s azt hiszi, hogy ö nem a lelkésznek, hanem az egyháznak szolgája. Az egyház, ha jónak látja, ám küldje el képviselőjét a tanítógyülésekre biztosi minőségben, ki lehet akárki, lelkész, tanító, avagy világi férfiú, s ellennöriztesse a gyűlés folyamát, ez ellen kifogásunk nem lehet, mert az egyháznak ez joga; de lelkészt, mint elnököt az elnöki széken csak úgy szeretünk látni, ha azt magunk ültettük oda minden kényszer nélkül, mert ez minden egyesületnek a világon külön joga s belügye s csakis ez esetben emelhetünk kalapot a lelkészelnökség előtt. 4. Hivatkozás történik arra is, hogy ne keressük azt, a mi bennünket egymástól elválaszt, hanem a mi egyesít. Ez igen helyes és megszivlelésre méltó beszéd. Csakhogy mi a gyakorlatban ennek épen az ellenkezőjét tapasztaltuk; mert midőn a tanítók az egyházi gyámoldából kizárattak, bizony nem az
