Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 12. szám - Tárcza

347

T a r 1 ó z á s.

in.

A „Néptanítók Lapja“ 42, számában Rácz B. kartársunk egy oly javaslatot tett közzé a nyugdij törvény revisiója tárgyában, a mely lehetetlen, hogy magára ne vonja mindnyájunk figyelmét.

Az eszme minálunk nem új, magunk között igen sokszor megbeszéltük azt, mint az egyedül helyes és méltányos megoldását a nyugdij ügynek, s most, hogy a javaslat nemcsak, hogy a nagy nyilvánosság elé került, de a „Néptanítók Lapja“ 44. számában már hozzá szólás is történt, megragadom én is az alkalmat, hogy a mi helyzetünkből kiindulva, elmondjak egyet és mást ezen bennünket oly közelről érdeklő ügyre nézve.

Rácz B. kartárs úr 600 írtban kivánja megállapíttatni 35 évi szolgálati idő után a nyugdij jogosultságot. — Az első pillanatra úgy látszik, hogy ez ránk nézve nagy előny és nyereség lenne. — Pedig nem. (Somogyi egyh. megyéről beszélek.) Talán egy két kartársunk kivételével nem hogy nyernénk ezen megoldással, de áldozatot hozunk. — Mert igaz ugyan, hogy ma alig egy kettőnek van ilyen magas nyugdij igénye, de a mai állapot nem csak előttem, de mások előtt sem irányadó ; mert bármily tisztelettel viseltetem is a közoktatásügyi kormány iránt, mindazáltal egy pillanatig sem habozom nyiltan kijelenteni azt, hogy a jelen állapot törvénytelen, mert a törvény nyilt és világos rendelkezésének mellőzésével miniszteri rendelet alapján lettünk megfosztva jogainktól, s lett nyugdij igényünk megállapítva úgy, hogy egy elenyészően kicsiny rész kivételével százakkal lettünk megrövidítve. — Nem lehet irányadó a jelen állapot, mert az utolsó betűig igaz az, amit Simkó tanár úr mond a f. évi egyh. kér. gyüléá elé terjesztett memorandumában, hogy: „Magyarországot törvények és nem miniszteri rendeletekkel kormányozzák, s hogy egy miniszteri rendelet nem dönthet meg egy országos törvényt“. — Tehát nem azt veszem kiindulási pontul, hogy mi nyugdij igényünk van most, a midőn kántori czimen csak azt nem vonták le, a mit nem lehetett, a földjövöde- lemnek pedig a cataster alapján való megállapításával olyan helyzetet teremtettek, hogy a legjobb kántortanítói fizetések is úgy lettek meg állapítva, hogy ha a m. kormány következetes akar lenni, úgy ezen fizetéseket ki kell egészíteni 400 írtra, hanem veszem azt az állapotot, a melynek a jog és igazság alapján lenni kellene, és ezen helyzetből bírálva a dolgot mondom azt, hogy az a 600 frtos javaslat ránk nézve nem előny, mert igazságos megállapítás esetén ezt kevés kivétellel felül fogjuk haladni; de azért a javasolt megoldást örömmel fogadjuk, s talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy az egész egyh. kér. tanítói kar készséggel egyezne bele nyugdij igényének ily módon való megállapításába.