Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 12. szám - Holczhammer István: Csak nyugodtan és tárgyilagosan!

342

sőt van gyülekezetünkben most is, kik itt működtek s működnek, a mi ugyan felhozott példád szerint nem bizonyít a mellett, hogy egyúttal jó tanítók is voltak

Midőn ezt tette a győri gyülekezet, a saját érveinek igazságát és akaratát bizonyította be ezzel. — „Regis voluntas est suprema ltxw. Nem kicsinyeké és sértette azért a „felvételis“ tanítók diplomáját s a kerület és egyházmegye szabványait s nem követett el törvénytelen dolgot, csak mondjuk egy autonomikus „Hausgesetzu-nek hódolt, a mi tehát „beczikkelyezhető, a győri gyűl. jogaiba. — Az is jól kiszámította, hogy ebből „kiszámíthatlan* következményei ne legyenek.

Sőt tapasztalásból mondhatom azt is, hogy épen nem apellált ez ügyben az egyéni érdekekre, mondhatnám inkább a szenvedélyekre.

Tehát ily intendő és ily egyének után azt hiszem csak önmagát és régi szokását tisztelte meg azzal, ha olyanokat választ kebelébe, kiknek még nincs elkallódva a 4. oszt. bizonyítványuk.

Mint afféle »bibliás ember“, ismerheted Jézusnak a „Szőlőmüve- sekröl“ szóló példázatát, a mikor a kevesebbet dolgozók is annyi bért kaptak, mint akik egész nap dolgoztak, a miért ezek zúgolódtak a gazda ellen mondván : „Ez utolsók csak egy óráig munkálkodtak és

azokat velünk egyenlőkké tetted, kik a napnak terhét és hévségét szenvedtük«. — Mire a gazda felelt : „Avagy nem szabad-e nekem az

én sajátomból azt mivel nem, a mit akarok“. — „Sic volo, sic jubeo“.

Épen ezért perhorreskálom a kerületi gyűlésnek, az állítólagos*) tanítói hiány intentiójából hozott ama végzését, hogy bárki is, a ki felvételi vizsgát tud tenni, így elvégezve a tanítóképzőt s diplomát nyer, egyenlő legyen azzal, ki 4—5—6 esetleg 7 középiskolát végzett. — (Szerénytelenség nélkül mondva, nem akarok sze mélyeskedni, mint jó magam is).

Hiszen akkor, ezen iparszabadságnál fogva, épen így varázsolnék vissza a Mária Terézia korabeli időket, a mikor becsületes csizmadia mesterekből vagy Írni és olvasni tudó vándorlegényekből is kerültek, de nem tauítók, kósták. Ilyenformán, a kinek az ekeszarva feltöri a kezét, vagy a taglóval nem tud jól bánni, sutba dobja a mesterségét, vagy egy-két középiskola agyonbukása után leteszi a képzőben a felvételi vizsgát s diplomát nyerve, készen van a tanító.**)

Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a tanítóképző tanárok nem járnak el kellő szigorral a felvételnél ily egyénekkel szemben, mert ha valaki tiszteli és méltányolja a tan.-képző intézeti tanároknak a működését és paedagogiai, didaktikai, psychologiai, különösen athropo*) A törvény meghozatalakor a tanítóliiány tényleg meg volt. Szerk.

**) Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a felvételire jelentkezők, de különösen a tényleg felvettek, nagy többsége olyan jó tehetségű falusi gyermek volt, a ki a népiskolai osztályok elvégzése után tanítója vezetése mellett éveken át készülődött a felvételire. Szerk.