Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 12. szám - Bráder József: A vallás-erkölcsi nevelés fontossága
333 parlagon hevert tehetsége ügy el találná veszíteni fogamzási képességét, hogy a vallási eszméknek bármily buzgó fejtegetése, öt érintetlenül hagyná. Épen azért tűlságba esik Rousseau, midőn azt mondja, hogy a vallásos nevelés megkezdésével legczélszerübb a gyermek 16 éves korát bevárni. Azonban a 6 éves gyermek már képes a vallás álta'ánosabb tényeinek a felfogására, de az anyag megválogatásában óvatosan kell eljárni, mert a gyermek természeténél fogva a legfurcsább pogánymeséket is készpénzül fogadja, s ennek kiirtása később sok nehézségbe ütközik. A vallásos érzelem felkeltésére kiváló alkalmúl kínálkozik a gyermek tudása szomjának a kielégitése. A természet különféle tüneményei: a villámlás, mennydörgés szivárvány ; az égi testek szabályos járásukkal, az állat és növény csodálatos fejlődésével megragadják a gyermek figyelmét s önkéntelenül is ajkára jön e kérdés: honnan ered ez? mi ennek oka? Az erre való felelete szolgáltatja az első alkalmat arra nézve, hogy a gyermeket Isten nevével megismertessük. Majd a körülötte levők vallásos cselekményei: ima, templomba járás stb. ragadják meg figyelmét s tudvágya e téren is megnyilatkozik. Csakhogy ilyenkor mindig csak akkor legyünk kéznél a felelettel, midőn a gyermek tudakozódik; magunk pedig ne erőltessük az ilyen alkalmakat, mert ezeknek túlhajtása ép oly káros, mint az elhanyagolása, — Ilyen módon felszerelve vallásos elófo- fogalmakkal lép ki a gyermek a szülői házból az iskolába, mely oktatásával a valláserkölcsi nevelést tovább folytatja. Az iskolában a tanító veszi át a család által megkezdett munkát: a nevelést és tökéletes valláserkölcsi példák és törvények feltüntetése által tovább folytatja s magasabb tökélyre emeli azt. Mint minden tantárgy támlásánál, úgy itt is szem előtt tartandó azon paedagogiai elv : a concrétröl haladj az abstractra, az ismerttói az ismeretlenre, a könnyűről a nehezebbre. A fődolog itt is a szemléltetés, de ez pusztán nem azt akarja jelenteni, hogy a gyermek elé sereg képet állítsunk, hanem azt, hogy a lelkében már kifejlett érzelmekhez és fogalmakhoz új érzelmeket és fogalmakat kötünk. Ezen czélt azonban akkor éri el a tanító, ha a vallás tényeit és igazságait történeti események alakjában közli növendékeivel. Erre legalkalmasabbak a biblia ó- és új .-szövetségének történetei, melyek tárgyalásának végén maguk a gyermekek találják ki a vallási magvat, az erkölcsi igazságot, melyet a történet magában rejt s melynek ismertetését a tanító az illető történet tanítása által elérni akart. így pompásan lehet a gyermek lelki szeme elé állítani Kain és Abal történetében azon igazságot, hogy az Isten a jókat megjutalmazza, a gonoszokat pedig megbünteti: tehát Isten igazságosságát; Ábrahám történetében az isteni félelmet, az alázatosságot, engedelmességet és az Istenben való bizalmat; József történetében az erény megjutalmazását stb. Nagyon üdvös, ha a gyermekek ilyen naiv történetekkel kapcsolatban az oda vonatkozó bibliai mondásokat, egyh. éneket is megtanulják. Majd midőn a gyermek felfogása már megerősödött, veheti a tanító a történeti alak
