Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 12. szám - Bráder József: A vallás-erkölcsi nevelés fontossága
334 mellé a tanokat, Jézus és az apostolok mondásait, példázatait s miután már ezekkel is megismerkedett, legutoljára hagyja a kér. tannak rendszeres alakban való előadását. A válogatott zsoltárok, az egyh. énekek kiválóbbjai semmi esetre sem mellőzendők ezen fokon. — Végül pedig ne higyjük azt, hogy a valláserkölcsi nevelés pusztán a vallási órákra szorítkozzék. Kapcsolatba hozható az a népiskolai tantárgyak legtöbbjével: az énekkel; történelemmel, hol a gyermekek figyelmét az Istennek, az egyesek és népek életében tanúsított bölcs intézkedéseire fordítjuk, hogy megtanulja azt, miszerint a szerényeket felmagasz^alja, de a kevélyeket megalázza az Ur. (Róma, Francziaország) A természetrajz tanításában vallásosságot kelthet az, ha a gyermekeket figyelmeztetjük, hogy minden fűszál, minden, porban mozgó féreg az erős Istennek dicsőségét hirdeti. A földrajz előadása alkalmával az égi tesiek szabályos járásában, az éjjel és nappal váltakozásában sib. lelheti fel az isteni világkormáuyzat böl- cseségét. Miután az iskola is teljesítette a maga feladatát s a gyermeket valláserkölcsi s egyéb ismeretekkel, felruházta, kilép a gyermek az életbe, annak hullámzó tengerére. És ugyancsak erős alapra van szükség, hogy e hullámok az építményt, melyen szülők és tanítók éveken keresztül munkálkodtak, alapjában meg ne ingassák. Könnyelmű társaság, hízelgők és csábítók szavai nagy könnyűséggel romba dönthetik a nagy gonddal és féltékenységgel nyújtott kincset: a jó erkölcsöt és a tiszta vallásosságot. De a gyermek a csábítások és rossz társaság hatásának annál könnyebben fog ellenállhatni, ha otthon is az életnek nemcsak a jó oldalait mutatták neki be, hanem ha megtanulta ismerni annak árnyoldalait és félszegségeit is. És ha a gyermek a család és iskola körében a vallásnak nagy értékét nem is értette meg teljesen, annál nagyobb mértékben fog elöUe feltűnni annak a becse akkor, midőn szülőktől és tanítóktól távol az élet küzdelmeinek és kisértéseinek látja magát kitétetve. Hogy mily nagy értékkel biró kincs, a vallás, annak tudata különösen fontos és s/.üséges a mai torban: a »haladás korában«, midőn innen is, onnan is emlegetik, hogy a tudomány feleslegessé teszi a vallást; midőn az ellenségek jobbról és balról is feltámadnak az igazság ellen és szentségtelen kézzel ragadják ki az embernek szivéből azt, a mi neki legszentebb, legdrágább ; megfosztják ama kapocstól, mely összeköti őt — Istenével. Mert hol leljen a gyenge emberi szív vigaszt és enyhülést az élet szenvedései és küzdelmei közepette, ha nem Istenénéi? Kit hívjon segítségül az ő nyo- morűsága idején, midőn .leghívebb barátai elhagyják, — ha nem Istenét? Hol keressen nyugalmat és békét az életnek folytonos harczai közepette, ha nem Istenénél ? — Veszítse az ember javait, veszítse boldogságát s elveszítette életének egyik legszükségesebb tényezőjét, mi nélkül még tovább élhet; de ha megfosztották Istenétől, hitétől, úgy boldogtalan az, mert az örök, a lelki halál követi nyomait. — Ez a vallástalanság épen
