Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 12. szám - Bráder József: A vallás-erkölcsi nevelés fontossága
332 A vallás-erkölcsi nevelés fontossága. »Minden ország1 támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görnyed!« Ezen szavakkal inti Berzsenyi D. »A magyarokhoz« ez. lelkesítő ódájában nemzetét összetartásra, bizalomra és erkölcsiségre olyan időben, melyben a haza minden fia csak a haza múlt dicsőségét siiatta, csak a haza elmúlt nagyságán kesergett s senki sem hitte teljesedni a költő ama jóslatát: »E porba omlott szép haza fel fog születni még, van bíró a felhők felett, áll a villámos ég!« — És hogy mennyire igazolt volt Berzsenyi e bíztató szózata, azt bizonyítják a történelem lapjai, melyek fényt, dicsőséget és hatalmat egyfelől, gyengeséget, romlottságot, társadalmi és erkölcsi sülyedtséget tüntetnek fel másfelől. Erkölcsi eszmék alapítására van hivatva a család, mely kicsiben az, mi az állam nagyban; tovább fejlesztésére az iskola és befejezésére az embernek egész társadalmi élete szolgál. De az erkölcsiség leg- hathatósabb védpajzsa az, ha azt a vallásosság eszméje alá helyezzük; ha a gyermek lelkét odairányítjuk, hogy úgy fogja fel a jót, mint a legtökéletesebb lénynek parancsolatát, s ha nemcsak szánkkal hirdetjük az igazságot s erkölcsi törvényt, hanem ha egész életünk hü tükre a vallásosságnak és erkölcsiségnek. Mert e kettő : vallás és erkölcsiség kölcsönösen feltételezi, kiegészíti és támogatja egymást; az egyiknek gyengesége maga után vonja a másiknak erőtlenségét s az egyiknek elenyé- szése porba dönti a másikat is. Az első hely, honnan a valláserkölcsi nevelés eszméi kiindulnak : a család, a szülői ház. Itt az anya az, ki gyengéd szeretetével beleplántálja a fogékony gyermeki lélekbe a vallás csiráját: az imádkozást, habár eleinte nem tudja is a gyermek, hogy mire való; de termékeny talajra talál a 1 Ikében a szülők buzgóságának szemlélete, s fogalmat nyer Istenről, ki mindnyájunknak szerető mennyei atyánk. Ekkor a valláserkölcsi törvényt úgy lebet a gyermek előtt feltüntetni, mint a mennyei atya parancsolatát; s bármit örömmel megtesz a gyermek, ha Isten akarataként van az előtte feltüntetve. Különösen óvakodjék a szüle vagy nevelő ezen fokon, a hiúságot mint az erkölcsiségnek e fertőző mételyét a gyermek szivébe plántálni. A vallásosságnak alapja a vallásos érzelem, mely az összes lelki tehetségek közül a b-gelvontabb, azért azoknak bizonyos fokú fejlettségét már feltételezi; hiszen nem érzéki dolog felfogását czélozza, hanem a legelvontabb valaminek: a világ végokának a mi?-jét keresi. Innen van az, hogy a vallásos érzelem ép oly eredeti tulajdona az emberi léleknek, mint a szépség, igazság, mégis sokkal későbben kezd mutatkozni. Ezen oknál fogva nem tanácsos a vallásos nevelést sem nagyon korán elkezdeni, sem nagyon későre halasztani; mert első esetben a gyermek nem tudja megérteni a vallási eszmék magasztosságát, minek folytán külsőségekben látja, annak lényegét, — utóbbi esetben pedig a léleknek sokáig
