Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 11. szám - Iván bácsi üzenetei
323 mint a száraz lomb, mely az őszi fáról hull, tova reppen ; elhordja a szél. Ne legyünk csak lombot hullató fák! Ha igaz tanítók és nevelők akarunk lenni, a gyümölcstermő fához kell hasonlítanunk. Gyümölcstermő fa az a tanító, kinek egész valóját áthatja hivatásának érzete. Az ilyen tanító egész személyiségével tanít és nevel. A gyermek lelki világába bepillantani, a gyermekkel együtt érezni, ahhoz szeretetben leszállni s azt szeretettel fölemelni legszebb gyönyörűsége. Érzi azt a felelősséget, melylyel a gyermek lelki-irányítása jár; ezért szinte az áhítatnak kizonyos nemével lép az iskolába mindenkor. A gyermeknek nemcsak értelméhez, hanem szivéhez szól. Az iskola képezi örömét, bánatát, gondjainak főtárgyát. Tanító nemcsak az iskolában, hanem azon kivül is. A családot és iskolát közei hozza egymáshoz, hogy egyik a másikat támogassa és termékenyítse. — Ilyen tanítóra nem teher, hanem gyönyörűség az iskolai munka s ha eljön az est, mert el kell jönnie, a legszebb 'emlékekkel, de egyúttal nehéz szívvel engedi át a munkatért másnak. Élte utolsó órájáig kedves emlék marad előtte az a négy fal, mely között szerényen bár, de áldást osztva működött. A hála kiséri utján, a kegyelet virraszt emléke fölött, ha elköltözik. Ilyen tanítókra van szüksége egyházunknak és hazánknak. Mi tesz bennünket ilyenekké ? Igaz meggyőződésem, hogy semmi más, mint az a hit, mely túl emel a látható világon s erős szálakkal fűz bennünket ahhoz a jó Istenhez, kiben és a ki által élünk, mozgunk és vagyunk; s hozzá az a szeretet, mely az Úr Jézus Krisztusban jelent meg e földön, aki azért jött, hogy keresse és megtartsa, a mi elveszett volt, aki mint jó pásztor életét adta a juhokért. Pröhle Henrik. Iván bácsi üzenetei. Fenyves E. Az a sok tökéletesség, a mit a tudomány, nevezetesen a technológia s kézügyesség az ember életének kényelmére feltalált s kivívott erkölcsi szempontból egyelőre nem szolgált javára az emberiségnek, mert arra nevelt bennünket, hogy tehetségeinkben elbizako- dottakká legyünk s azt higyjük, hogy a tökéletesség elérése részűnkről csak idő kérdése; másrészt pedig nem nyújtott olyan elégedettséget, mely a czél elérésének szükségképeni következménye. Oka pedig e szomorú jelenségnek, e csüggesztő eredménynek az, hogy a lázas haladás közben az eszményre gondolni elfeledtünk. Nincs most szokásban hogy a földmíves, az iparos, a vállalkozó, a tudós Isten nevével kezdje meg akár mindennapi munkáját, akár valami rendkívüli vállalkozását, és hogy Istennek adjon hálát ha az sikerült, Istennél keressen vigaszt
