Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 11. szám - Iván bácsi üzenetei
324 ha balsiker szomorította meg. Csak gyermekek imádkozzál^: „ha ő segít, mi sem nehéz, ha ő elhagy, erőnk elvész.“ A felnőttek különösen pedig a míveltebbek teljesen feleslegesnek, ha nem hiábavaló dolognak, tartják vallásos hangulattal élni a mindennapi életet. Pedig az tanítana meg bennünket, hogy a haladásban ne a magunk kényelmét, hanem az Isten parancsát tartsuk szem előtt; Legyetek tökéletesek! és midőn fáradozásunk sikert aratott, ne a mi felfuvalkodottságunk puffadozzon még nagyobbra, hanem alázattal boruljunk le a szeretet atyjának zsámolyára oly paradicsomi hangulatot hozva onnan szívünkben, melyet a teljesített kötelességnek s az Istennel való fiúi viszonynak érzete kelt. Ez az érzet teremt az ember zzivében elégedettséget, de a kényelem tökéletesítése soha. És pedig nem csak azért, mivel nem képzelhető olyan kényelem, melynél még nagyobbat ne kívánhatna az ember, hanem még azért is, mivel az embernek vele született tulajdona a cselekvés ösztöne s az élet követeli a testnek és léleknek fáradozását. Küzdelem az élet, a tétlenség az halál. Innen van, hogy telephon, phonograph, automobil, automat hangszerek stb. nem elégítik ki az embert, mert az öntevékenység mellettük majdnem zérussá zsugorodik össze. Nem véletlenség tehát, hogy épen korunkban, midőn úgyszólván minden igyekezet úgy a tudomány, mint a kézügyesség terén oda irányul, hogy az ember kényelmét mozdítsa elő, más részről meg a fárasztó, izomedző testi tevékenységnek annyiféle nemét találják fel s hozzák divatba, a melyek ezelőtt legalább ilyen intézményszerü alakban egészen ismeretlenek voltak. Korcsolyázás, vivás, úszás, gyalogolás, diskos vetés, bicycli, football stb. nem úgy lép fel, mint puszta kedvtelés, időtöltés, szórakozás, hanem mint a test munkaképességét szinte a végletekig kipróbáló fáradalom. Tehát a kényelemnek legszélsőbb ellentéte^ Mintegy önkénytelenül fordul el az ember a kényelem párnájától, érezvén, hogy az nem ő neki való, az őt nem elégíti ki. és keres magának tért, hol erőit kifejthesse és gyakorolhassa. Csak az szükséges, hogy ez az önkénytelen érzet öntudatos igazsággá tisztuljon az ember előtt, minélfogva belássa, hogy az a sok vívmány nem a kényelem puha párnájának készítésére, hanem a test erőinek s egészségének fenntartására s fejlesztésére való. A test erősítése pedig kötelesség azért, mivel az a lélek szerve, a lélek pedig az Isteni erőnek egy szikrája bennünk. Ha erre az álláspontra emelkedünk fel s egész életünket későn korán, örömben bánatban, ünnepi hangulatok közt s fárasztó mindennapos munkában ,ez álláspontnak megfelalő feltételek szigorú betartásával folytatjuk, akkor a haladás nem felfuvalkodottakká, hanem megelégedettekké s boldogokká tesz bennünket. F. R- Budapest. Banan gyümölcs a mérsékelt égőv alatt nem terem Ez is olyan állítás lesz, mint azé az egyszeri katonatiszté, a ki fáradhatatlanul vitatta egy társaságban, hogy Olaszországban sardiniát szedett a fáról.
