Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 11. szám - Egyesületi élet
322 Megnyitó beszéd. — Vázlat. — Kedves munkatársak ! Isten kegyelméből ismét összegyűlekeztünk, hogy megtartsuk rendes őszi értekezletünket. Mielőtt az eszmecserét megnyitnám, nehány szót bocsátók előre, mint rendesen. Nem tudom úgyan, nem gondolják-e magukban: ami elnökünk igen szeret beszélni; de hiszen a szívnek teljességéből szól a száj! Az én szivem tele van, valahányszor találkozunk, valahányszor magam előtt látom ezen, a nevelés fontos mun- kájábán fáradozó kis sereget. A mit ma mondani akarok, szintén *) az őszi természet szemlélete közben ébredt föl bennem. — A természet téli álomra készül hajtani fejét; — azon a téren, a melyen mi munkálkodunk, most kezdődik a tavasz. Vájjon tavaszi örömmel, igazi munkakedvvel, viruló reménynyel kezdtük-e meg a szép és fontos munkát, melynek végzése reánk bizatott ? Nézzük azt a lombját hullató gyümölcsfát! — Azt mondják: kötelességét megtette, Ízletes gyümölcscsel örvendeztetett meg bennünket; most már nyugalomra térhet, hogy majdan újra viruljon és — ha eljön az ideje — ismét gyümölcsöt reremjen. — Gyümölcstermés, jó ízletes, tápláló gyümölcsök osztogatása ... ez a mi tanítói hivatásunk is. De csak a jó fa teremhet jó gyümölcsöket. A szárazfa hiába foglalja el helyét. Gyönyörűsége senkinek sincs benne. Ilyen száraz fa az a tanító, a ki csak kenyérkeresetnek tekinti pályáját. . , . Kedvetlenül megy az iskolába, kedvetlenül jön ki. Eltölti az órákat úgy a hogy. Csak a külső rend legyen meg, csak némileg elvégezze azt az anyagot, mely elő van Írva, — ez neki elég. Hogy tárgyán gondolkozzék is, és keresné, mi módon férhetne közelebb a gyermek felfogásához, vagy, hogy az egyessel is foglalkoznék és az egyest annak egyénisége szerint törekednék nevelni, erre nem ér rá, ebben nem talál gyönyörűséget. — Sóhajtozva számítgaja az évek múlását s ha mehet, megkönnyebbülve lélekzik fel, hogy végre meg- szabadúlt az igától. Ilyen a száraz fa. Van, a ki nagy kedvvel, lelkesedéssel fog munkájához. Tárgyán gondolkozik, azt kidolgozza ; hasznos ismereteket gyűjt és osztogat- Sőt ebben a tekintetben nem tud eleget tenni. Mindig újat próbál, mindig újat igyekszik nyújtani. Pontos és rendszerető; módszerét évről- évre tökéletesíti. Tanítványai megfelelnek — a vizsgán; sőt sokszor csodálatba ejtik — a hallgatót. De magában véve mindez csak olyan *) Utalva Ősik tanító úrnak megelőző tanítására, a melyben Győry Vilmosnak „Őszszel“ czímű költeményét tárgyalta.
