Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 1. szám - Egyesületi tudósítás
27 mártoni Radó Kálmánt adtuk át végképen az örök enyészetnek. Horváth Sámuel győri egyházm. esperes és kerületi e. főjegyző paren- tálta el a nagynevű volt felügyelőt hatásos és lelkes szónoklattal, melyet hallgatva az igaz fájdalom könyei szökellettek szemeinkbe. Örömömre is szolgált, midőn a gyász szertartás után a templomi parkban közvetlen közelemben vasmegye legelső tiszviselője a társaságában levők előtt így nyilatkozott: „Sok lutheránus papot halottam már szónokolni, de ilyet még nem!“ Nem nekem szólt a dicséret, de azért az én szívem dobogott legörvendetesebben a társaság közelében. A közgyűlés lefolyásáról hosszadalmas volna körülményesen referálnom e szűk keretben ; arról a részletes k. jkönyv tanúskodik, melyet minden kartárs megszerezhet gyülekezete lelkészétől. 7-én este azonban a kerületi papi értekezleten egy hirlapi közlemény adott kellemetlen érzésekre alkalmat a lelkészi karban, mely czikk a „Nemzeti iskolában“ Dixi álnév alatt jelent meg, rosszakarattal vádolván a lelkészi kart a tanítóság iránt s kölönösen a gyámoldából való kizáratás miatt kemény szavakkal illeti az intéző köröket. A sérelmes czikkről nem vott különben tudomásom s így nem is szólhattam a dologhoz. Itt azonban legyen szabad kijelentenem az én álláspontomat az irodalmi téren való működésre vonatkozólag, mely a következő : Ha már valaki fel meri venni a tollat és azt még hozzá epéből készült tintába mártja, hogy vele talán másokat sértsen, legyen az tanító, akár más valaki, de ne rejtőzzék az álnév köpenyébe, hanem merje aláírni saját nevét is, hogy szükség esetén mégis felelhessen azért, a mit állít. Az ily eljárás a tanítóság reputátiojának csak árt és nem használ, s mi fő miatta az ártatlanokat is gyanúba hozhatja. Nem nyugodtam addig, míg e czikket másnap meg nem kerítettem s láttam is benne az elkeseredés szülte komoly hangulatot. E közlemény szülte azt, hogy főpásztorunk álláspontunkat ismerni akarván körlevelében felhív bennünket, hogy a tavaszi gyűléseink alkalmával adjuk elő sérelmeinket nyíltan, ha t. így van, ha pedig nincs úgy, gyűlési határozattal szavazzunk bizalmat a lelkészi karnak elégtétel képen. Kiki tegye ez alkalommal kezét szivére s annak sugalma után cselekedjék ! Lélek emelő aktusnak voltunk szem és fültanúi a kér. gyűlés 3-ik napján szept. 8-án, midőn az új leánynevelő intézet felavatására gyűltünk egybe annak monumentális tanácstermében. Ott láttuk a kormány, a vármegye, Kőszeg város, hitfelekezetek katonaság stb. küldöttségeit, kik velünk együtt égi malasztként hallották azon ritka fennköltségű remek felavató beszédet, mely hőn szeretett tudós főpásztorunk ajaká- ról elhangzott A sírásig meggyengített, s a riadó éljenzésig lelkesített e beszéd mindnyájunkat, melynél szebbet, szívhez szólóbbat nem lehet hallani. Utána az intézet igazgatónője vette át — melegen átérzett szép beszéd kíséretében a nevelő házat s annak jelen volt növendékeit. Szép beszédének hatása alatt mindinkább meg kellett győződnünk arról, hogy a
